Az író, fotográfus, festő, színházszervező és művészettörténész szerző egyedülálló alakja mai szellemi életünknek, ahogyan az Árnyékkereskedő című trilógiája is unikális vállalkozás. Már a Madárfészekárus című, Brit olvasónapló alcímű kötetével (200213194) jelezte, milyen erős elkötelezettje és   [>>>]

Az író, fotográfus, festő, színházszervező és művészettörténész szerző egyedülálló alakja mai szellemi életünknek, ahogyan az Árnyékkereskedő című trilógiája is unikális vállalkozás. Már a Madárfészekárus című, Brit olvasónapló alcímű kötetével (200213194) jelezte, milyen erős elkötelezettje és alapos ismerője, ihletett tolmácsolója az angolszász kultúrának, amelynek sajátos magyar olvasókönyvét alkotta meg az ezredfordulón. A mostani trilógia "élete legnagyobb nemutazása"; az író két évtizeden át könyvtárakban és a lakása könyvtárszobájában ülve tett hatalmas utazásokat, ez a "peregrinatio stabilitate" az egy helyben utazás hatalmas vállalkozása. A csaknem 1500 oldalas, monumentális mű szellemi utazások, fölfedezések, világértelmezések és reflexiók története, a 21. század emberének kalandozása a múlt messzi tájain. Az első kötet (Üvegsziget) egy talán soha nem létezett 14. századi lovag útleírását követi, ez után nyomoz a szerző, aki fejezetláncolatok sorában követi hősét, hogy kiderítse, a régi lovag forrásként megjelölt műveinek szerzői közül is jó néhányan kitalált személyek, így az általuk emlegetett messzi tájak beazonosítása meglehetősen problematikus. Ám nevük, művük, gondolataik, élményeik megőrződtek, és a reneszánsz közvetítésével eljutottak a viktoriánus Anglia tudósaihoz, akik hivatkoztak rájuk, idézték őket. Ám a régi forrásokban megörökített valóság képe összeolvad az időrétegekből rájuk rakódott másodlagos tapasztalatokkal és a képzelet látomásaival, így aztán a kibontakozó kép olyan lesz, mint a perspektívát és alakot változtató, megfoghatatlan hologram képe. A második rész (Varázscsomó) alakjai között is számos brit bukkan föl, írók, újságírók, festők, ismert és elfeledett alkotók, mint Charles Dickens, David Hume vagy a két 11. századi angol történetíró, William of Malmesburry és Henry of Huntington. A brit alakok mellett a szerző reflektál a Hold irodalmi megjelenítéseire (Cyrano de Bergerac), foglalkozik az Ezeregyéjszaka ismeretlenül maradt meséivel, az angol kulturális örökség nálunk szinte ismeretlen alakjaival. Ilyen értelemben tűnődik el az életrajz-írás mikéntjén, megemlítve azt is, hogy a régi angol festő, Benjamin Haydon úgy élt, és főképp úgy halt meg, hogy meg sem érdemli az életrajzot, ám Lábass épp ezért megalkotja a biográfiáját. A trilógia befejező része (Mutabor) is az író könyvtárszobájában történik, ezt a kis világot népesítik be a könyvtári világ lakói, püspökök, utazók, költők, könyvtárosok, újságírók, mint Petrarca, Vörösmarty, Dickens és Szemere Bertalan. A három kötet a kalandos "helyben utazások" tapasztalatait, élményeit örökíti meg, nem mellesleg az utazók életrajzát is nyújtja, de Lábass az utazások és az utazók alakja köré rajzolja koruk világát, utóéletüket és bőven szól a maga reflexióiról. A szerző a kilencvenes évektől dolgozott monumentális művén, amely végül is egy arabeszkre emlékeztet, olyan önmagával mintás szőttesre, olyan bonyolult figurákat mutató, mégis szabályszerű gondolati rendszerre, amelyben ezer év világirodalma, művelődéstörténete jelenik meg az angol nyelv és kultúra közvetítésével, ehhez kapcsolódnak Lábass Endre messzire mutató megállapításai, kommentárjai, szövegközlései, műfordításai, a fiktív és valóságos forrásszövegek részletei, a magyarázatok és jegyzetek. Ez a sokágú, sűrű szövésű gondolati láncolat alkotja a trilógia szövegkorpuszát, amely nem egyszerűen monumentális irodalom- és művelődéstörténeti alkotás, de egyetemes kultúrtörténeti érték. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" -- Az író, fotográfus, festő, színházszervező és műv [<<<]