A magyar irodalmi tudat régóta ismeri azt a szellemi tájfogalmat, hogy Pannónia, és az erre épülő, ebből táplálkozó pannon irodalom gondolatát, ami a római korig visszanyúló és mediterrán vonzalmú lokalitás teljes hagyományát jelenti. Kelemen Lajos kötetbe gyűjtötte azokat az írásait, amelyek e
[>>>]
A magyar irodalmi tudat régóta ismeri azt a szellemi tájfogalmat, hogy Pannónia, és az erre épülő, ebből táplálkozó pannon irodalom gondolatát, ami a római korig visszanyúló és mediterrán vonzalmú lokalitás teljes hagyományát jelenti. Kelemen Lajos kötetbe gyűjtötte azokat az írásait, amelyek e szellemi térség alkotóiról, illetve e táj ihletésében született műveikről szólnak. Bevezető esszéjében (Egy világ világos?) azonban messzebbről közelít a kérdéshez, onnét, hogy az irodalom, a művészet fogalma semmivel sincs közelebbi kapcsolatban, mint az istenhithez; így summáz: ?Akárhogyan is: a dolgok eleje a hit?. Hiszen az élet örök és végtelen folyamat, amit a művészet képekkel és jelképekkel próbál megörökíteni. E törekvés dunántúli munkálóinak 20. századi arcképcsarnokát alkotta meg e kötetében. Az első, Skiccek című részbe kerültek azok az egy-két oldalas jegyzetek, recenziók, ismertetések, amelyek az utóbbi évtizedek pannon íróinak arcképéhez tesznek hozzá vonásokat; Csorba Győző, Fodor András, Tüskés Tibor, Monostori Imre, Ambrus Lajos, László Zsolt, Géczi János egy-egy, az ezredforduló táján megjelent kötetéről szól. Természetesen nem iskolás könyvismertetéseket közöl, hanem elgondolkodtató, olykor elkalandozó jegyzeteket; például fölveti a magyar irodalomban nagy hagyománnyal bíró levél- és naplóíró alkotók szerepét ? Fodor Andrásról szólva; rákérdez a tanulmányíró hivatására, jelesül arra, hogy apológiát írjon-e vagy a kételyeit fogalmazza-e meg ? Monostori Imre kapcsán; fölemlíti a kevés szóval sokat mondás képességét ? László Zsolt költészetét méltatva. A második, Képek és jelképek című rész 17 portréesszéjében dunántúli költők, írók, literátorok munkásságáról közöl összefoglaló igényű, egynémely részletkérdésre mégis kitérő esszéket. Másoké mellett Weöres Sándor, Nagy Gáspár, Juhász Ferenc, Oláh János, Bertók László, Kalász Márton, Takáts Gyula, Ágh István, Nagy László munkásságáról vall, de abban a széles szellemi perspektívában, amit a hit jelentőségéről szóló esszéjében vázolt föl, és abban a pannóniai szellemi kontextusban, amelyről a kötetet záró esszében (Pannónia: kép és jelkép) fogalmazza meg gondolatait. Ez az írás elvezet a couleur locale és a genius loci irodalmi gondolatának kifejtése, és amely fogalmak alkotói képességeket mozgósítanak, szellemi kereteket adnak a születő művekhez. Kelemen Lajos esszéi, kritikái, jegyzetei nem egyszerűen a 20. századi dunántúli írók portréját árnyalják, de segítenek megérteni a couleur locale művészi mibenlétét és irodalmi tulajdonságait. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]