A legnagyobb szabású magyar történelmi regénytrilógia, a legjelentősebb Móricz-mű három kötete 1922-től 1933-ig jelent meg. Móricz még egy negyediket is szeretett volna írni, de Bethlen Gábor útjának ábrázolása során csak az anyaggyűjtésig jutott. Móricz a háborút, a forradalmat és a Trianont   [>>>]

A legnagyobb szabású magyar történelmi regénytrilógia, a legjelentősebb Móricz-mű három kötete 1922-től 1933-ig jelent meg. Móricz még egy negyediket is szeretett volna írni, de Bethlen Gábor útjának ábrázolása során csak az anyaggyűjtésig jutott. Móricz a háborút, a forradalmat és a Trianont követő évek Magyarországához a tizenhetedik századi Erdélyt érezte leginkább hasonlónak. Tanulságokért és példáért fordult tehát az 1600-as évek első évtizedének történelme felé. A trilógia legjobban sikerült első kötete, a Tündérkert (legutóbb: 202325317) két hőse egy megtiport ország felemelkedésének két lehetőségét villantja föl. Báthory Gábor (1589-1613) képviseli a legnagyobb koncepciót, egyszerűsítve: a forradalmat; Bethlen Gábor (1580-1629) pedig a józanságot, realitást, a reformot. Minden tekintetben ellentétei egymásnak: Báthory a magasból a mélybe hull, Bethlen a mélységből emelkedik a magasba. Móricz Bethlen útját tartja helyesnek, az ő példáját követésre méltónak, de a rokonszenve, a szíve Báthoryé. Ennek a szerves ellentétnek köszönhető az első kötet szárnyaló íve. Báthory halála után - a trilógia második (A nagy fejedelem; legutóbb: 202408178) és harmadik (A nap árnyéka) kötetében - ezt a nagy feszültséget már nem sikerült újra megteremtenie. A történet eseményekben is kevésbé gazdag, s a két pólust a férfi-nő ellentét, a Móricz által annyira kedvelt férj-feleség vita helyettesíti. Bethlen két nő között osztja meg szívét. Felesége, Károlyi Zsuzsanna a józanságot, a munkát, a becsületet és a földhöz tapadtságot, szeretője, Báthory Anna a nagyvonalúságot, merészséget, szépséget és romlottságot képviseli. A második és harmadik kötet az erőtlenebb központi konfliktus miatt szerkezetileg is szétesőbb. Sok a mellékszál, számos, önmagában kerek, anekdotikus történet terheli a központi cselekményt. A trilógia egészét a nagyszerű nyelvezet jellemzi. Móricz hihetetlen leleményességgel másként beszélteti a különböző embercsoportok képviselőit, s ezzel hiteles atmoszférát teremt. Szuverén módon bánik a történeti tényekkel, a költött részleteket és a valóságos eseményeket úgy ötvözi, hogy a trilógia olvasója minden apró mozzanatot hitelesnek érez. Az igazi klasszikusnak minden könyvtár polcain ott a helye. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]