Az írónő ? aki Tisza Kálmán miniszterelnök ükunokája ? élete is kész regény: Erdélyben született, Magyarországon tanult, egy ideig Thaiföldön élt; volt nyelvtanár, rablótámadás áldozata, sikerkönyvek szerzője, médiaszemélyiség, jelenleg pszichológus doktorandusz. E kötetében mintegy kétszáz   [>>>]

Az írónő ? aki Tisza Kálmán miniszterelnök ükunokája ? élete is kész regény: Erdélyben született, Magyarországon tanult, egy ideig Thaiföldön élt; volt nyelvtanár, rablótámadás áldozata, sikerkönyvek szerzője, médiaszemélyiség, jelenleg pszichológus doktorandusz. E kötetében mintegy kétszáz történetet ad elő: lírai etűdöket, egyperces novellákat, prózába szőtt balladákat, érzékeny leírásokat, fordulatos sztorikat, emlékeket, sejtéseket, helyzetrajzokat, józan és bolondos történeteket, egyszóval olyan jegyzetre emlékeztető kisprózákat, amelyek a mai emberről árulnak el sok mindent. Írásainak hőse rendre az egyensúlyozó lélek, aki a talajvesztés két formája, a zuhanás és a szárnyalás közötti szűk mezsgyén imbolyog ? ezért is nevezi műveit pszchoprózáknak. A bevezetés lényegében módszertani szempontú vallomás arról, hogy az író legnagyobb segítsége az emlékezet, hiszen tapasztalatai közül csak az lehet fontos, amire jóval később is emlékezik, csak az lehet termékenyítő élménye, ami fönnmarad a tudatában -- ezzel a biztos tudással vág neki a jelen megismerésének (Most dől össze az életem). Szinte valamennyi rövidke írás egy-egy lélektani helyzet ábrázolata, például két ember találkozásáról (Amikor találkoztak), apa és lánya viszonyáról (Régóta akart beszélni), a magányosságról (A férfi maga volt a magány) vagy éppen a hűtlenségről (Amikor anyám). A rövidke írások az életből ellesett drámákat éppen úgy elbeszélnek, mint abszurditásokat (Miért van az), elemzéseket és sztorikat, valós és valószerűtlen helyzeteket, és ezek java része az élet mulandóságáról vall. A lélektan körébe tartozó írásoknak természetesem igen sok morális, etikai vonása is van, valahogy úgy, ahogyan a kötetet záró írásban (Azt hiszem) mesél. Fölidézi, hogy gyermekként osztálykiránduláson Korondon járt, és mivel nem volt pénze, az egyik árustól elcsent egy rézcsöngőt. A sóvárgott csöngő azonban folyton a vétkére emlékeztette, ezért otthon fölszerelte szobája ajtajára, hogy ha bármikor kilép vagy bejön, a csilingelés a becsületes élet kötelességére emlékeztesse. Így jön-megy együtt az életben lélek és erkölcs, magatartás és tisztesség, ugyanakkor Tisza Kata azt is bemutatja, amikor a rossz kerekedik felül a lélekben. Jó és rossz küzdelmét mutatja föl a párkapcsolatban, a házasságban, a családi viszonyok között, kisebb-nagyobb közösségekben vagy épp egy autóbusz utazóközönségében. Az írónő látószöge leggyakrabban az emlékezés, a tapasztalatok, megfigyelések birtokában végzett elemzés, leírás, hogy a lehető leghitelesebben rögzíthesse az elmúlásnak kitett ember jelen pillanatát, azaz menekülését a zuhanás elől és vágyát a szárnyalásra. A mély valóságismeretről tanúskodó, olvasmányos kisprózák korántsem csak pszichológiai érdeklődésű olvasókhoz szólnak, ugyanis a néhány bekezdésnyi írások csaknem mindegyikéből egy-egy regény ötlete, csírája sejlik föl. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]