A költő, szerkesztő, performance-előadó, aki idén ünnepelheti első verse megjelenésének negyvenedik évfordulóját, testes gyűjteményt ad közre Szurcsik József grafikus illusztrációival. Noha Császár László költő, mégis törekszik a lehető legköltőietlenebb témák és motívumok megverselésére. A nyitó
[>>>]
A költő, szerkesztő, performance-előadó, aki idén ünnepelheti első verse megjelenésének negyvenedik évfordulóját, testes gyűjteményt ad közre Szurcsik József grafikus illusztrációival. Noha Császár László költő, mégis törekszik a lehető legköltőietlenebb témák és motívumok megverselésére. A nyitó vers (Szurikátadal) olyan, mintha a szabadságról szólna, de egy oldalsó utalással, az emberi és az állatvilág biológiai vonatkozásainak fölemlítésével az ösztönvilág megjelenítésévé változtatja a mondandóját. Verset szán a böfögésnek (Böff), a célba köpésnek (Főnixveréb), a vizelő kutyának (Röptetés), a sült hattyú ízének (Hattyúdal), az állatvilág számos fajának és egyedének. Ugyanakkor néhány darabjában a biológiai létezést univerzális perspektívába helyezi; például ahogy bemutatja a föld alól fölbukkanó vakondot, amint az égre tekint (Amikor a vakond); leírja a macskát, mint a zabolázhatatlanság megtestesítőjét (A macska szeme); vagy az őszi falevél aláhullását, mint az elmúlás szimbólumát (Aszfalton hever). Verset szentel a hatalom tagadásának (Pásztorok), az emberi fél- és mélyvilág alakjainak, a striciknek, a perditáknak, a jellemtelen alakoknak, a koldusoknak és hajléktalanoknak (Andika; Andergrand striciblúz; Aureolák; Donkihóte; Moszkvatér blues). Összeségében lesújtó véleménye van az emberekről: ?fércmű az ember / foszladozó színes / cérnaszálak lógnak / ki belőle itt ott / kontárszabó szabta ki őt? (Kisistennek lenni). Császár László az állati és az emberi világ biológiai vonatkozásait kendőzetlen szóhasználattal fejezi ki; a köznapi beszéd alpári, triviális fordulataitól sem tartózkodik. Sokszor a létezés szégyenlősen elhallgatott tényeit verseli meg a gyötrelmes álomtól a testiség olcsón megvehető örömein át a kényszeres hazudozásig és az elkerülhetetlen, de méltatlan halálig (Feltámasztás; Falkaszocializáció; Megismételt vagyonvizsgálat). Egész versvilágának valamiféle jelképes ? és önmagára vonatkoztatott -- összegzését adja a kötet záró verse (Félfejű), amelyben fogantatása drámai körülményeit idézi meg ? anyjával való ellentmondásos viszonyára vezetve vissza egész élettörténetét. Császár László verseinek témáját és stílusát nyilvánvalóan számos olvasó lírához méltatlannak, egyenesen taszítónak fogja találni, pedig a költő nem tesz mást, mint versbe szövi azt, amit más szerzők nem vagy csak utalásszerűen, eufémizmusokkal tesznek meg. Fölmutatja az emberi lét animális vonásait, és szól az állatvilág emberre is jellemző tulajdonságairól, jelezvén, hogy a kettő között nincs is olyan nagy távolság. Versformája a zabolázatlan szabad vers, ám versbeszédének erőteljessége, dinamikája kétségtelenül ritmizáló hatású. A kötet mondandóját és stílusát híven szemléltetik Szurcsik József groteszk rajzai. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]