A monográfia nem kevesebbet nyújt, mint a magyar nyomtatott sajtó két évszázadra terjedő teljes történetét. A szerző szerint a magyar sajtó azért született meg 1780-ban, hogy bizonyítsa a magyar nyelv és civilizáció életrevalóságát, a némettel való egyenrangúságát. Ez a sajtó a nyelvújítást
[>>>]
A monográfia nem kevesebbet nyújt, mint a magyar nyomtatott sajtó két évszázadra terjedő teljes történetét. A szerző szerint a magyar sajtó azért született meg 1780-ban, hogy bizonyítsa a magyar nyelv és civilizáció életrevalóságát, a némettel való egyenrangúságát. Ez a sajtó a nyelvújítást követően, a forradalom és a szabadságharc időszakában már komoly társadalmi tényezőnek számított; a kiegyezés után kiterebélyesedett, és bár Trianon a magyar sajtót is megcsonkította, fontosságát a rendszerváltozásig megőrizte. Buzinkay Géza a 18. századi kezdetektől az 1990-es évekig, a magyar sajtó megújulásáig követi a hazai nyomtatott újságírás történetét, főképp politika-, társadalom- és művelődéstörténeti szempontból. Elsősorban azt a közéleti sajtót figyeli, amelyet hivatásos újságírók műveltek, és amelynek mindig politikai, kortörténeti értelmezési kerete és hatása volt. Munkája gerincét az országos sajtó történetének nyomon követése adja, de rendre kitekint a regionális és szaksajtó fontos fejleményeire is. A 1780-as évektől kezdve az 1990-es évekig terjedő két évszázadot a szerző a sajtó működését meghatározó politikai tényezők szerint szakaszolja. Az első korszak 1780. január 1-jén vette kezdetét, amikor Pozsonyban megjelent Rát Mátyás Magyar Hírmondója, és e nyitány az 1820-as évekig tartott. A második korszakot a reformkor jelenti (1820-tól az 1840-es évekig); a harmadikat a forradalom és szabadságharc rövid ideje (1848-1849). A szerző külön korszaknak tekinti a szabadságharc leverése és a kiegyezés közötti évtizedeket (1849-1867), majd áttekinti a sajtó kilombosodásának korszakát (1867-1880), illetve politikai és gazdasági tényezővé válásának időszakát (1880-1918). Újabb rövid, de fontos korszak volt a forradalom és ellenforradalom ideje (1918-1921); az 1922 utáni időszakot a ?sajtó megfegyelmezése? korának nevezi. Az utolsó két periódus a diktatúráké (1945-1989) és a rendszerváltó demokráciáé (1989 után). Minden korszakra az aktuális közéleti, politikai fejlemények felől tekint, rendre kitér a cenzúra helyzetére, a sajtószabadság kérdésére, a sajtó jogi szabályozására, az aktuális kormányok sajtópolitikájára, a támogatás, a mecenatúra helyzetére, a sajtó gazdasági viszonyaira stb. Ezek mellett kitekint a művelődéstörténeti tényezőkre, például a nyomdászat fejlődésére, a hírszolgáltatás intézményeire, új műfajok megjelenésére, a lapkiadók működésére. Bemutatja az újságírás legnagyobbjait (Kultsár István, Jókai Mór, Vészi József, Ady Endre, Miklós Andor), a mérföldkőként számon tartott orgánumokat (pl. Magyar Kurír, Országgyűlési Tudósítások, Pesti Hírlap, Az Est-lapok). Buzinkay Géza a magyar nyomtatott sajtó két évszázados históriáját a lehető legtöbb nézőpont bevonásával és a magyar nyelvterület egészére vonatkozóan tekinti át. A hatalmas anyagban való eligazodást bibliográfia, a lapcímek és személynevek mutatója segíti. A magyar sajtótörténet monográfiája alapvető kézikönyv. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]