Az egyetemi kurzusai révén nemzetközileg is elismert brit jogász művészet és cenzúra, alkotói szabadság és a törvény megsértése kérdéseit feszegeti könyvében. Paul Kearns a kortárs művészet elevenébe vág, amikor a modernizmus, sőt posztmodern utáni (posztszekuláris kultúrának aposztrofált) korunkra
[>>>]
Az egyetemi kurzusai révén nemzetközileg is elismert brit jogász művészet és cenzúra, alkotói szabadság és a törvény megsértése kérdéseit feszegeti könyvében. Paul Kearns a kortárs művészet elevenébe vág, amikor a modernizmus, sőt posztmodern utáni (posztszekuláris kultúrának aposztrofált) korunkra jellemzően egy sor figyelemfelkeltő művészeti megmozdulást, alkotást jogi szempontok szerint közelít meg. A szerző mindvégig viaskodik azzal a problémával, hogy önálló sajátosságokkal bíró jognak tekinthető-e a művészet szabadsága, vagy ?csak? a szólásszabadság egy speciális megnyilvánulási formája lenne a művészi kifejezésekben, amelyek ennélfogva nem élvezhetnek eltérő elbírálást, többletvédelmet. Az esszégyűjtemény lényegében a művészet szabadságának történetét foglalja össze, és Kearns közvetlenül 2000 előttől napjainkig végzett szakirányú jogi-tudományos munkáján alapul. Az angolszász jogrendszer gazdag a művészet és az irodalom szabadságát érintő esetekben, ezeket a szerző nagy alapossággal dolgozza fel, hasonlóan a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatához és egyes kérdések tekintetében más európai országokéhoz. Jogi-analitikus jellegük mellett a kötetben szereplő írások egyúttal irodalmi művek is, némelyikük társadalmi-jogi, jogtudományi és interdiszciplináris területeket tekint át, és a társadalmi-morális törvények és a művészet interakcióját taglalják a különböző joghatóságok vonatkozásában. Más esszék egyéb kapcsolódó kulturális problémákat állítanak a középpontba. Bizonyos esetekben az angol, a francia és az egyesült államokbeli jog kerül górcső alá, az európai uniós jog, az Emberi Jogok Európai Egyezményén alapuló jog, valamint az emberi jogokra vonatkozó egyéb nemzetközi jog releváns aspektusaival együtt. Különösen izgalmas az obszcenitással kapcsolatos jogesetek elemzése D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője (legutóbb: 200715178) című könyve alapján (1959-60) vagy az istenkáromlás kérdése Salman Rushdie A sátáni versek (201411294) című műve esetében (1989). Ugyancsak erős jogi paradigmák vetődnek fel Nigel Wingrove Visions of Ecstasy című, Avilai Szent Teréz és Jézus Krisztus elképzelt erotikus légyottját megfogalmazó, rövid videofilmje (1996) kapcsán vagy a közszeméremsértés vádjával illetett, Norman Gibson által kiállításra vitt (1988, Young Unknowns Gallery) Emberi fülbevalók című (fagyasztva szárított 3-4 hónapos magzatokból készült) alkotás esetében. Az egyes cikkek olykor hasonló törvényi szabályozásokat és esetjogot helyeznek más-más megvilágításba, a központi témája azonban mindegyiküknek egyedi. Az olvasmányos és vitára inspiráló kötethez Koltay András írt velős utószót. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]