Egész gyermekkoromat elborították a nagyapám történetei, amelyek mind az első világháborúról szóltak? - írja a regény emlékei között kutató narrátora. A férfi 1991-ben két teleírt füzetet kap az akkor 90 éves nagyapjától, az idős ember visszaemlékezéseit, amelyek a 19. és 20. század fordulójának   [>>>]

Egész gyermekkoromat elborították a nagyapám történetei, amelyek mind az első világháborúról szóltak? - írja a regény emlékei között kutató narrátora. A férfi 1991-ben két teleírt füzetet kap az akkor 90 éves nagyapjától, az idős ember visszaemlékezéseit, amelyek a 19. és 20. század fordulójának belgiumi világáról és az első világháborúban átélt élményeiről szólnak. Az író először nem is meri elolvasni a kéziratos memoárt, arra gondol, hogy az idealizált nagyapa képe megváltozhat benne. És valóban, a későbbi olvasás során kiderül, hogy nagyapja életét két, egymásnak feszülő tényező határozta meg, a háború és a festészet iránti rajongás. A kötelesség és a szenvedély közti viaskodással telt el a fél élete; csak miután hadirokkant lett, hódolhatott a képzőművészetnek - ez a tény magyarázza a regény címének két szavát. Az író már a visszaemlékezés olvasásának kezdetén tudja, hogy meg fogja írni nagyapja életregényét. Olvasás közben természetesen a saját gyermekkori emlékeit is fölidézi, hiszen úgy érzi, a föltáruló távoli múlt segítheti a maga múltjának pontosabb értelmezését. És nem mellesleg föltárul a művészettel eljegyzett, belgiumi flamand család históriája is. A 19. század végi Flandria képe egészen meglepő a számára, hiszen ebben az időben a szegénység és a puritán életszemlélet határozta meg az életet. Az író - az olvasott memoár nyomán - a lehető teljességgel igyekszik föltárni és megismerni ezt a letűnt világot, ahol a sáros utakon még lovas kocsik haladtak, ahol gázlámpák világítottak és állandó bűz volt, hajnalonta az emberek istentiszteletre siettek. Az író 2012. évi jelenkori világa és a nagyapa 19-20. századfordulós világa szembesül, és ugyanilyen erővel kerül szembe a hajdani katona kötelességtudata és a művészlélek szabadságvágya. Az író a fiával Londonba látogat a La Manche alatti alagútban suhanó Eurostar expresszel, miközben agyában földereng az a régi sáros, sötét és bűzös Flandria. A két idősíkban váltakozó, egymástól független vagy épp egymásra reflektáló emlékek folyamát számos dokumentumfotó szemlélteti, mintegy bizonyságául az elbeszélés valóságalapjának. Stefan Hertmans inkább mozaikos, mintsem cselekményes emlékidézése egyfelől megörökít egy rég letűnt és nagyjából el is feledett világot, másfelől a múlton tűnődő lelkiségről ad pontos képet, végül és nem utolsósorban a művészet iránti rajongás ódája. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]