Az afrikai és közel-keleti haditudósításaival, illetve első könyvének (Az ördög egy fekete kutya és más történetek, 201401146) sikerével ismertté vált író novellái Graham Green világlátását, modorát idézik az olvasó eszébe. A Történet álmatlanságról és őrületről alcím egyes számú szóhasználata   [>>>]

Az afrikai és közel-keleti haditudósításaival, illetve első könyvének (Az ördög egy fekete kutya és más történetek, 201401146) sikerével ismertté vált író novellái Graham Green világlátását, modorát idézik az olvasó eszébe. A Történet álmatlanságról és őrületről alcím egyes számú szóhasználata pedig azt jelzi, hogy az elbeszélések nagyobb része összefügg egymással, füzért alkotnak, amelyek végül is egy ide-oda utazgató, sokszor hányódó haditudósító életepizódjait idézik meg. Közös hősük Maros Dániel, aki a szerzőhöz hasonlóan haditudósítóként járja a Közel-Kelet háborúk dúlta területeit. Kemény és cinikus, kiábrándult, mégis fájdalmakat cipelő ember, összetett jellem, ugyanakkor a világirodalom számos alkotásából (pl. A csendes amerikai, 1955) ismert karakter. A Vigyen el az őrdög hőse, az álmatlanságtól már félőrült újságíró egy beduin varázsló segítségével akarja megátkozni távol levő feleségét, aki elhagyta őt és magával vitte a gyereküket. Az író csak fölvillantja a hazai olvasókban élő Közel-Keletre vonatkozó kliséket, annál plasztikusabban ábrázolja e világ véres valóságát, földi poklát, miközben ? szinte titokban ? fürkészi hőse lelkét, belső világát is. Ilyen értelemben viszont Hemingwayt vélhetjük a szerző példaképének. A külső és a belső világ cserélődő, váltakozó ábrázolása, valamint az álmatlanság és a gyermek utáni vágy vonul végig a novellák java részén. Ám a téma végül is ugyanaz: Maros Dániel igyekszik megmerülni ebben a szörnyű keleti alvilágban, ilyen értelemben jellemzőek a novellák helyszínei: az iszlám szélsőségek megszállta területek, Palesztina gázai övezete, a forradalom után zűrzavarba süllyedt Egyiptom, a békétlen Izrael ? Maros Dániel egyszemélyes pokoljárásának helyszínei. Az újságíró valaha egy hazug világból menekült Keletre, és itt kétségkívül nem a hazugság, hanem az élet legdurvább formája fogadta: a fegyverek, kábítószerek, az alkohol, a szex őrült forgatagában evickél és merül alá. A kötet első felének számos története (Tél az Ígéret Földjén; A lét császárai; Marhanyelv; Isten országa úton van felénk) a közel-keleti pokoljárás stációit ábrázolják: a földúlt Palesztinát, az Eufrátesz völgyét, az itt harcoló embereket, akik ugyan egytől egyig macsók és Rambó módjára forgatják a fegyvert, de rettenetesen szenvednek is. Megrázó, megdöbbentő, olykor elképesztő történeteket ad elő az író, olyan világot tár föl, amelyről talán jobb is nem tudni. A kötet második részében ? földrajzi koordinátáktól immár függetlenül ? az emberi lélek belső poklát jeleníti meg. És miközben ismert témákat, régebbi toposzokat jelenít meg, mindig tud váratlan csavart adni a történetének (A jó kuncsaft). És a könyv végén megmutatja, hogy képes hagyományos lélektani novellát is írni (Varjúleves). Jászberényi Sándor a cselekmény ütemes futtatására koncentrál, minden írása eseményes, fordulatos, mégis néhány közbevetett mondattal megkapó atmoszférát tud teremteni, feszes dialógusokat pergetni, a belső, lelki folyamatokra is utalni. Miközben az ábrázolt világ sokszor idegen vagy egyenesen taszító, aközben az olvasó élvezi a szikár és blazírt stílust és a cselekmény izgalmait. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]