A 20. század második felének magyarországi populáris zenéje és a kulturális politika kapcsolódási pontjait vizsgálja az Ignácz Ádám által szerkesztett kötet. A négy nagy tematikus fejezetbe (Vezérlés és alkalmazkodás; Kontroll és megfigyelés; Színpad és szórakozás; Másság és örökség) rendezett   [>>>]

A 20. század második felének magyarországi populáris zenéje és a kulturális politika kapcsolódási pontjait vizsgálja az Ignácz Ádám által szerkesztett kötet. A négy nagy tematikus fejezetbe (Vezérlés és alkalmazkodás; Kontroll és megfigyelés; Színpad és szórakozás; Másság és örökség) rendezett tizenöt tanulmány többsége a 2015-ben, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében megrendezett konferencia előadásaira épül, és a szerzők között különféle tudományterületek (esztétika, irodalomtudomány, művészettörténet, néprajz, színháztudomány, szociológia, történettudomány, zenetudomány) képviselőit találjuk. Olyan témákról olvashatunk egyebek mellett, mint az ötvenes, korai hatvanas évek populáris zenei világa, a tánczene szovjetizálásának kísérlete a Rákosi-korszakban, a táncdalfesztiválok, mint a kultúrpolitika domesztikáló törekvései 1966-68 között, a Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben, vagy a keresztény könnyűzene, mint kétszeresen alternatív zenei szubkultúra az államszocializmus éveiben. Szó esik az operett szerepeiről a magyar kulturális diplomáciában, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című első magyar musicalről és az államszocialista zenés színházról, a Rock Színházról az 1970-es, '80-as években, a Rom Som cigányklub 1972-80 közötti történetéről, a funk megjelenéséről Magyarországon vagy a retro kultúrpolitikai szerkezeteiről a magyar popzenében. A kötet névmutatóval zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]