Imre László Jókai Annáról szóló monográfiája nem a hagyományos ?élete és műve? fölfogásban íródott, hanem ? ahogy maga a szerző mondja ? ?főképpen a művek āszorosà magyarázatát? nyújtja. Az írónő életrajzát igen röviden, a kötet végén található függelékben tekinti át, a szerző a művekkel   [>>>]

Imre László Jókai Annáról szóló monográfiája nem a hagyományos ?élete és műve? fölfogásban íródott, hanem ? ahogy maga a szerző mondja ? ?főképpen a művek āszorosà magyarázatát? nyújtja. Az írónő életrajzát igen röviden, a kötet végén található függelékben tekinti át, a szerző a művekkel foglalkozik, őt az oeuvre részei és egésze érdekli. Így a kötet 12 fejezete lényegében egy-egy Jókai Anna-könyv tüzetes elemzése. A bevezető fejezetben röviden áttekinti a pályakezdés művek kijelölte etapjait, fölemlítve, hogy Jókai Annának ? eseti inspirációktól eltekintve ? nem volt meghatározó példaképe, mestere; ?inspiratív naturalista prózája meglehetősen önálló, eredeti?. Szól realizmusáról és bujkáló iróniájáról, így jut el első sikerének, a 4447 című regényének (1968) bemutatásáig. Áttekinti az 1970-es években kibontakozó munkásságát (Tartozik és követel, 1970; A labda, 1971); bemutatja stílusának ?kemény tárgyilagosságát?, jellemzi kevés szóval sokat mondó stíluskarakterét, társadalomrajzának jellegzetességeit. Ezután időrendben sorra bemutatja, elemzi az írónő egy-egy fontos kötetét: Napok (1972), Jákob lajtorjája (1982), Az együttlét (1987), Szegény Sudár Anna (1989), Ne féljetek (1998), Godot megjött (2007) és az Éhes élet (2012) című könyveit. A precíz elemzések mindegyike úgy épül föl, hogy a szerzőnek alkalma legyen Jókai Anna írásművészetének egy-egy újabb vonását bemutatni: prózájának érzelmi dimenzióját, profán és szakrális művekben megjelenő viszonyát, a kisebbségi sors ábrázolását, a lét perspektíváinak fölmutatását. Így Imre László ahogyan halad előre az életmű elemzésében, ahogy újabb és újabb köteteket mutat be, úgy szélesíti az oeuvre spektrumát, úgy terjeszti ki Jókai Anna írói világát, úgy jellemzi egyre szélesebb látószögből munkássága tartalmi és formai karakterét. Vagyis nem irodalomtörténészként, hanem szövegelemzőként közelít a művekhez; ennek megfelelően keveset idéz a korabeli kritikákból, a kötetek megjelenésének egykori visszhangjából ? a maga elemző metódusára hagyatkozik, miközben folyton érzékelteti, lezáratlan életműről van szó, tehát az írói glóbusz még tágítható. Imre László elemzéseinek meghatározója az ?értéktisztelő izgalom? a maga esztétikai-stilisztikai szempontjaival, lélektani, szociológiai és művelődéstörténeti motívumaival, a szakralitás jelenlétének állandó kutatásával, a szövegformálás sajátosságainak kimutatásával. Vagyis Imre László hagyja, hogy a Jókai Anna-művek a maguk sajátságos értékeivel hassanak. A kötethez függelék tartozik, azaz életrajzi összefoglaló, bibliográfia és képmelléklet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]