Az emberi kultúra két óriási, egymással sokban rokonítható területe, a művészet és az esztétika, pontosabban ezek áthallásai állnak Seregi Tamás műve fókuszában. A témakört a szerző - lévén maga is esztéta - elsősorban az esztétika perspektívájából vizsgálja, az első részben rögtön definiálva is az
[>>>]
Az emberi kultúra két óriási, egymással sokban rokonítható területe, a művészet és az esztétika, pontosabban ezek áthallásai állnak Seregi Tamás műve fókuszában. A témakört a szerző - lévén maga is esztéta - elsősorban az esztétika perspektívájából vizsgálja, az első részben rögtön definiálva is az esztétikát mint tudományágat, bevezetést adva annak művészetfilozófiai megközelítéseibe, a művészetet mint "esztétikai szférát" értelmezve. A folytatásban a tudományos művészetszemlélet három megközelítését ismerteti: John Ruskinét, Hyppolite Taine-ét és Gottfried Semperét, majd a konstruktív művészetszemléletről fejti ki gondolatait, felvezetve azt Konrad Fiedler elméletével, Kierkegaard-féle "esztétikai élet", továbbá a szenzualista és kantiánus esztétikák, az állam mint konstruktív műalkotás, a társadalmi esztétika, a transzcendens szépség, és más vonatkozó fogalmak magyarázataival. Műve második felében tárgyalja Clive Bell, Lukács György és Jurij Tinyanov konstruktív művészetelméletét, Piet Mondrian konstrukcióit, bevezet az ontológiai művészetszemlélet mélyrétegeibe (Focillon, Lukács György és Heidegger kapcsolódó teóriáiba), valamint a konceptuális művészetelméletbe Gadamer, Joseph Kosuth és On Kawara nyomdokán haladva. A zárófejezet témája az esztétikum és a kortárs művészet kapcsolata. A felsőoktatási könyvtárak és szakgyűjtemények polcaira javasolható kiadványt a hivatkozott irodalom felsorolása zárja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]