| Kivonat: |
Ferdinandy György 1956 és 1987 között külföldön élt, legtöbbet Franciaországban, az USA-ban és Puerto Rico szigetén ? időnként hazalátogatott, de folyton hazavágyott. "Négy évtizeden át többé-kevésbé önkéntes száműzetésben éltem, megszoktam, hogy kívülálló, magányos farkas vagyok. Egy magyar író,
[>>>]
Ferdinandy György 1956 és 1987 között külföldön élt, legtöbbet Franciaországban, az USA-ban és Puerto Rico szigetén ? időnként hazalátogatott, de folyton hazavágyott. "Négy évtizeden át többé-kevésbé önkéntes száműzetésben éltem, megszoktam, hogy kívülálló, magányos farkas vagyok. Egy magyar író, aki szüntelenül haza készül" - írja új kötete bevezetésében (Sehová se tartozni...). Ez a mindentől és mindenkitől független alkotói magány és szabadság az évtizedek során kialakította az íróban azt az elszántságot, hogy mindenképp kimondja a nyers igazságot, az őszintén megfogalmazott gondolatot. Minden e kötetbe beválogatott önéletrajzi írása, emlékező jegyzete, kritikája, recenziója, kisesszéje, egyperces novellája jellegzetes Ferdinandy-írás, a kevés szóval sokat mondás művészetét testesíti meg. A szerző legtöbbször csak fölvázolja a témát, néhány odavetett - ám rendre telibe találó - mondattal kendőzetlenül, olykor nyersen fogalmazza meg emlékét, véleményét, megállapítását. Gyakran csak jelez, utal a tudnivaló ismeretre, valahogy olyan módon, hogy aki ráhangolódik az írásaira, azok a kevés szóból is mindent értenek. A kötet 21 fejezete viseli a Lábjegyzetek címet, mintegy jelezve, e rövidke írások csupán kísérő magyarázatai, eligazító kiegészítései prózai életművének. Cikkei csakugyan olyanok, mint a lábjegyzetek a hosszabb írások alatt: a főszöveg érthető e kiegészítések nélkül is, ám aki igazán el akar mélyedni az író életművében, aki minden részletre kíváncsi, az jól teszi, ha elolvassa a lábjegyzeteket is. Fölemlíti például, hogy A magyar irodalom történetei (2007) című irodalomtörténeti összefoglaló Sinka István nevét csupán egy fölsorolásban említi, Ferdinandy mintegy kiegészítésül a nagy költő özvegyére emlékezik (Sinka Istvánné...). Elismerően méltatja Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond (2013) című monográfiáját, amelyből olyan részleteket tudott meg Móriczról, amiről sejtelme sem volt (Móriczról...). Magába nézve visszaemlékezik, hogy egykor, a trópusokon élve valamiféle emberarcú szocializmusról ábrándozott (Pre-posztumusz üzenet...); rövid jegyzetet közöl a műfordító munkájáról (Gondolatok a műfordításról...), és számos könyvismertetést az ezredforduló után megjelent magyar szépirodalmi, művelődés- és irodalomtörténeti kötetekről, könyvújdonságokról. A "lábjegyzetek" sokasága után az Ünnepi Könyvhét rendezvényeiről vall, illetve néhány kiadatlan vagy egészen új keletű írást (Kallódó írások) közöl. Az életrajzi adatokkal és bibliográfiával záródó kötet valóban fontos kiegészítés, hozzájárulás és önálló olvasmányként is izgalmas pótlás a Ferdinandy-oeuvre teljes ismeretéhez. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
|