A kortárs georgiai (grúz) irodalom egyik legismertebb alkotójának prológussal és utószóval együtt 39 fejezetből álló poémája nem hagyományos elbeszélő költemény, hanem olyan nagy létösszegző gondolatkísérlet, amely kerettörténetbe ágyazottan mondja el mindazt, amit szerzője a hazáról, a múltról, a   [>>>]

A kortárs georgiai (grúz) irodalom egyik legismertebb alkotójának prológussal és utószóval együtt 39 fejezetből álló poémája nem hagyományos elbeszélő költemény, hanem olyan nagy létösszegző gondolatkísérlet, amely kerettörténetbe ágyazottan mondja el mindazt, amit szerzője a hazáról, a múltról, a kultúráról, Eurázsiáról, közelebbről a Kaukázusról és kivált az emberi természetről, a jellemről gondol. Hősének neve, Giacomo Ponti utalás James Joyce Giacomo Joyce (1914) című posztumusz művére, miközben a "ponti" szó georgiai nyelven képtelenséget, nonszenszet jelent. A kerettörténet szerint a címszereplő bíróság előtt áll, mert elcsábította Verieri város polgármesterének feleségét, és miképp az ókorban Szókratész, most ő is maga látja el saját védelmét; a poéma szövegének jelentős része Ponti védőbeszéde. A hős mindjárt a tárgyalás elején kijelenti, nem bűnös, sőt, büszkén vallja magát öntudatos, szabad polgárnak, aki szembefordul az álságos erkölcs képmutatásával. Vádlói előtt így beszél a szerelemről: "Én ennek a hölgynek megmutattam / magam, szemfényvesztés nélkül, / mert azt akartam, megértsen engem szíve és feje. / Van-e szebb ajándék a világon / annál, mint hogy ő lehet egy ember másik fele?". Giacomo nyilván a költő alteregója, abban az értelemben mindenképpen, hogy mélyen érző, művelt és gondolkodó elme. A poéma ugyanis lélektanilag motivált, filozofikus töltésű, hatalmas műveltséganyagot görgető mű, amelynek szövegében az ókori görög mitológia alakjaitól megkezdve Rodin Csók című szobrán át ott kavarog az európai kultúra megannyi elementuma: a leláncolt hős, Prométheusz, a vitéz Achilleusz, a bolyongó, fölfedező Ödüsszeusz vagy az ellentmondásos hős, Héraklész. Ugyanakkor Magradze a jelen megannyi kérdését is fölveti: így a keleti-nyugati térségek kapcsolatának szövevényét, Georgia mai helyzetét, a globalizáció hatásait, a szülőföld és a patriotizmus kapcsolatát. A helyenként szabad vers formájú, helyenként egészen dallamos, ritmusos verselésű poéma címszereplője a mai érző és gondolkodó ember archetípusa, aki vívódik a világgal, az embertársaival és magával is, miközben rendre megfogalmazza a kételyeit és az igazságait, miközben tanulságot tesz esendőségéről és eltökéltségéről, fölismeréseiről és tévedéseiről. Giacomo Ponti a végsőkig hű marad ideáljaihoz, a hazájához és társaihoz - jellemével kimagaslik emberi környezetéből, ide értve az álszent bíróságot is. Egymaga áll ki az igazáért, épp ezért ítélik el; a végsőkig ragaszkodik hazájához, épp ezért közösítik ki. Személyisége révén tárul föl a poéma összetett gondolatisága, a különböző idősíkok rétegezettsége és a Kaukázus térségének gazdag kultúrhistóriája. Ahogyan a fordító, Babirák Hajnalka írja az utószóban: "A műből a maga mélységében tárul fel általában véve az élet, Georgia múltja és jelene, a mai georgiai élet megannyi rezdülése, és a költő úgy avatja be az olvasót, hogy észre sem vesszük, mindennek magunk is részesei lettünk". A jegyzetekkel, függelékkel és a fordító utószavával kiegészített poéma a kortárs világirodalom egyik jelentős alkotása. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]