A kortársak - érdemeire való tekintettel - tapintatosan szemet hunytak, amikor Virginia Woolf 1929-ben megjelentette az előző évben tartott két Cambridge-i előadása kibővített és esszévé alakított szövegét. Ebben az angol női irodalom kialakulása, fejlődése történetének örvén fejti gondolatait a   [>>>]

A kortársak - érdemeire való tekintettel - tapintatosan szemet hunytak, amikor Virginia Woolf 1929-ben megjelentette az előző évben tartott két Cambridge-i előadása kibővített és esszévé alakított szövegét. Ebben az angol női irodalom kialakulása, fejlődése történetének örvén fejti gondolatait a női egyenjogúsággal kapcsolatban, ami abban az időben bűnös eltévelyedés volt, akárcsak félrelépni egy házasságban. Az előadásra felkért írónőnek a regény őshazájában könnyű lett volna irodalomtörténeti keretek közé fogni a témát, hiszen olyan örökbecsű klasszikusokat lehetett volna felemlíteni, mint Jane Austen, a Brontë nővérek vagy George Eliot. A szerző nem feledkezett meg e nagy elődökről, de kitágította horizontját: ?miután felkértek, hogy beszélnék a nőkről és a regényről, leültem egy folyóparton, és eltűnődtem, mit is jelentenek ezek a szavak? jelentheti azt, ?hogy a nők és amilyennek látszanak, vagy jelentheti azt, hogy a nők és a regény, amit írnak; vagy jelentheti azt hogy nők és a regény, amit róluk írnak; vagy jelentheti azt, hogy e három kibogozhatatlanul összeszövődik, és önök azt várják, hogy ennek fényében tekintsem át őket?. Végül meglepő eredményre jut: ?a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják a fejüket?. Mert bizony az írogató, különc arisztokrata hölgyektől hosszú az út a polgári otthonig, amelynek családi nappalijában Jane Austen lopott félórákban, egy itatóssal letakarva, röstellkedve írta a Büszkeség és balítéletet. Vannak jól író nők és férfiak, de a nagy író sosem a másik nem ellenében akarja meghatározni önmagát. Woolf az angolszász esszé (és az angolszász pragmatizmus) legszebb hagyományait követve vezeti olvasóját, séta közben oldottan társalkodva, kiművelt, szellemes nyelven, de megőrizve az élőbeszéd könnyedségét. Hivalkodástól mentes elméssége és a hol szarkazmusba, hol (ön)iróniába hajló humora éppen Jane Austent idézi. Néhol ráismerhetünk a vele csaknem egy időben született Orlando (legutóbb: 201204158) szólamaira és motívumaira. De az írói munkára szánt idő tekintetében ne legyenek illúzióink, Jane-nek, Emilynek, Charlotte-nak és George-nak nem volt gyermeke, s Virginiának se. A ma már klasszikusnak számító (mit ne mondjunk, a huszadik század száz legfontosabb könyve közé sorolt) Woolf-mű óta csaknem kilencven év telt el, de mondanivalója ? a genderizmus örvén különösen ? aktuális, elgondolkodtató. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]