A 2002-es közgazdasági Nobel-díj kiosztásakor általános volt a medöbbenés: abban az évben ugyanis a kitüntetést két pszichológus, Daniel Kahnemann és (posztumusz) Amos Nathan Tversky kapta az ún. kilátáselmélet kidolgozásáért. A teória lényegét áttekintve azonban rögtön érthetővé válik a bizottság   [>>>]

A 2002-es közgazdasági Nobel-díj kiosztásakor általános volt a medöbbenés: abban az évben ugyanis a kitüntetést két pszichológus, Daniel Kahnemann és (posztumusz) Amos Nathan Tversky kapta az ún. kilátáselmélet kidolgozásáért. A teória lényegét áttekintve azonban rögtön érthetővé válik a bizottság döntése. Az elmélet egy olyan matematikai gazdasági modell - grafikon -, amely egy-egy döntés lehetséges végkifejleteinek az adott egyén számára szubjektív értékét objektív értékre (leginkább pénzre) konvertálja, ezt szorozza be a végkifejlet valószínűségével, amelyből olyan logikus modellt kapunk, amely képes előre felvázolni az emberi döntési és kockázatérzékelési mechanizmusokat. Michael Lewis kötete a Kahnemann-Tversky páros több mint harminc éves szellemi műhelymunkájának és legendás barátságának a krónikája, amely egyben számos gyakorlati példán szemléltetve, olvasmányos stílusban magyarázza a kilátáselmélet működését. Kahnemann és Tversky pszichológiai diplomájuk megszerzése után mindketten az Izraeli Védelmi Erőknél végeztek szolgálatot, ahol az volt a feladatuk, hogy a tiszti képzésbe jelentkező katonák számára pszichológiai teszteket és mérőeljárásokat dolgozzanak ki. Ez az időszak alapozta meg - később az Egyesült Államokban folytatódó - közös karrierjüket, kutatásaikat, amelynek a koronája volt a Nobel-díj. Bár a szerző megannyi személyes hangvételű történettel, anekdotával színesíti-könnyíti a tényanyagot, műve mégis leginkább azoknak ajánlható, akik mélyebben érdeklődnek a kilátáselmélet és Kahnemannék személye, életműve iránt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]