Amikor Charlotte Brontë 1855-ben meghalt, befejezetlenül hagyott egy regényt. Az Emma munkacímen futó, még 1853-ban elkezdett, ám vélhetően férje, Arthur Bell Nicholls nem túl lelkes fogadtatása miatt félbehagyott műből mindössze két fejezet - kb. húsz oldal - maradt fenn kézirat formájában. Férje   [>>>]

Amikor Charlotte Brontë 1855-ben meghalt, befejezetlenül hagyott egy regényt. Az Emma munkacímen futó, még 1853-ban elkezdett, ám vélhetően férje, Arthur Bell Nicholls nem túl lelkes fogadtatása miatt félbehagyott műből mindössze két fejezet - kb. húsz oldal - maradt fenn kézirat formájában. Férje jóvoltából azonban a regénytöredék, kisebb módosításokkal megjelent a Cornhill Magazine-ben, Thackeray előszavával (az eredeti kézirathoz képest néhány szereplő nevét változtatták meg). Ezt a történetet folytatta 150 évvel később Clare Boylan, az eredeti két fejezetet több mint 350 oldalas regénnyé bővítve, úgy, hogy abban felhasználta a szerzőnő néhány levelének eredeti sorait is, valamint a korábbi, szintén befejezetlen Brontë-mű, a Willie Ellin története címszereplőjét is beleírta az Emma Brownba. A történet egy Fuschia Lodge nevű leányiskolában veszi kezdetét. Conway Fitzgibbon ide íratja be a lányát, Mathildát, és az iskola vezetője, Miss Wilcox nemcsak azért örül, mert egyébként sem bővelkednek növendékekben, hanem mert az apa valódi úriembernek tűnik. Ám a karácsony közeledtével, amikor az összes szülőt értesítik a szünidővel kapcsolatban, jönnek csak rá, hogy a Mr. Conway által megadott település (May Park) nem létezik, és a férfinak máshol sem találják a nyomát. De akkor kicsoda is valójában Mathilda? Lehet, hogy nem is ez a neve? Miután Miss Wilcox képtelen minderről információt kicsikarni a lányból, így egy helyi ügyvédhez, Mr. Ellinhez fordul, hogy egy helyi fiatal özvegy, Isabel Chalfont - a történet narrátora - segítségével kiderítse az igazságot... A regényt a kritika kedvezően fogadta, ám nem tekintették "Brontë stílusa és hangja hű folytatásának". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]