1944. március 19-e, Magyarország német megszállásának napja drámai fordulópont volt Heltai Jenő életében is; e naptól kezdve vezetett naplót az akkoriban 73 éves, befutott és híres író, költő. Egy évig, 1945 áprilisáig aprólékosan, minden részletre kiterjedően följegyezte személyes tapasztalatait   [>>>]

1944. március 19-e, Magyarország német megszállásának napja drámai fordulópont volt Heltai Jenő életében is; e naptól kezdve vezetett naplót az akkoriban 73 éves, befutott és híres író, költő. Egy évig, 1945 áprilisáig aprólékosan, minden részletre kiterjedően följegyezte személyes tapasztalatait és hallomásból szerzett értesüléseit. Bár följegyzéseinek gondolatai sokfelé elágaznak, ebben az esztendőben az író szinte a világtól elzártan élt: ?Azt jegyeztem föl csak, amin keresztülmentem, azt, amit hallottam. Négy fal között éltem, ha nem is állandóan ugyanazon négy fal között, elzártan, többféle elzártságban. Nem jártam utána a dolgoknak, nem is járhattam?? ? írta naplója bevezetésében (Magánügy), mintegy a maga mentségére az esetleges pontatlanságok, tévedések miatt. Bár Heltai alig mozdult ki e bizonyos négy fal közül, igen sok emberrel tartott kapcsolatot a szomszédoktól a trafikoson át az íróbarátokig, akik rengeteg hírrel ? legtöbbször rémhírrel ? látták el. Heltai a gyarapodó följegyzéseit mindig magával hordozta egy táskában, mást ebben az időszakban nem is írt ? most, több mint hetven esztendő után először jelenik meg nyomtatásban az a műve - amit nem is műnek szánt. Az író Budapesten, a Rózsadomb tövében lakott, ritkán mozdult ki otthonából, de annál nagyobb társaság gyűlt össze nála esténként. Mint írja: ?Otthonom lassan-lassan afféle éjjeli menedékhellyé alakult át, nyugtalan és bizonytalankodó emberek titkos klubjává?. Ennek a magában füstölgő, egyszer rémüldöző, másszor bizakodó ?értelmiségi klubnak? a rajzolata is megjelenik a naplóban. A sok vendég révén az író lakásának négy fala kitágult, hiszen minden látogatójának volt egy-két ?biztos híre?. De a mozgalmas társasági élet sem vigasztalta az írót, akinek a lelke egyre komorabbá vált a megaláztatások, veszedelmek miatt. Gyötrelmes és kínzó tapasztalatok, többnyire alaptalan reménykedések és borzalmas rémhírek jellemzik ennek az évnek az írói világát. Ilyen értelemben a Négy fal között nem is annyira az 1944 és 1945 tavasza közötti események személyes krónikája, sokkal inkább az üldözött ember, a tehetetlenségre kényszerített alkotó szellem lelki reakcióinak látlelet-sorozata. Heltai folyton újabb és újabb hírekre vadászik, azokat kommentálja, miközben rendre följegyzi a vele történt apróságokat: meddig aludt, mit evett, kivel találkozott stb. Sokszor megrémül, máskor meg a sors abszurditásán ironizál, például amikor arról a dilemmájáról ír, hogy ha kiáll az erkélyére, akkor viselnie kell-e a sárga csillagot. A magyarázó jegyzetekkel kísért és testes Személynévmutatóval kiegészített kötet a Heltai-életmű fontos darabja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]