Az 1200 körül írásba foglalt német hősi eposz az ún. Nibelung-mondakört eleveníti föl, amelynek történelmi gyökerei a népvándorlás korába, az 5. századig nyúlnak vissza. Az eposz, amelybe a kora középkor lovagi kultúrájának elemei is beépültek, voltaképp kalandos szerelmi történet. Sziegfrid   [>>>]

Az 1200 körül írásba foglalt német hősi eposz az ún. Nibelung-mondakört eleveníti föl, amelynek történelmi gyökerei a népvándorlás korába, az 5. századig nyúlnak vissza. Az eposz, amelybe a kora középkor lovagi kultúrájának elemei is beépültek, voltaképp kalandos szerelmi történet. Sziegfrid beleszeret Krimhildába, ezért meg akarja szerezni a lány bátyjának, Gunthernek az áldását. Gunther azzal a feltétellel egyezik bele frigyükbe, ha Sziegfried segít neki csellel megszereznie Brünhildát, a félelmetes erejű asszonyt. A lovag a láthatatlanná tevő sapkája segítségével hozzásegíti szerelme bátyját, hogy az sikerrel helytálljon három próbatételén. Végül Sziegfrid elnyeri Krimhilda kezét. Később Brünhilda megtudja, hogy csellel lett Guntheré, ezért bosszút forral, és megbízza szolgáját, Hágent, végezzen Sziegfriddel, aki teste egyetlen pontján, a lapockáján sebezhető. Hágen végez a lovaggal, kincseit, köztük a csodálatos erejű, láthatatlanná tevő sapkát a Rajnába dobja. Krimhilda 13 évi gyász után nőül megy Eteléhez, a hunok urához, de nem szerelemből, hanem azért, hogy bosszút álljon férje haláláért. A tőrbe csalt rokonságot a hunok lemészárolják, ám a testvérgyilkos Krimhilda is halálos sebet kap az öldöklés alkalmával. A mű tehát két részre tagolódik: az első (I-XIX. kaland) Sziegfrid leánykérésétől a lovag haláláig tart; a második (XX-XXXIX. kaland) Etele és Krimhilda házasságának és az asszony bosszújának históriája. A két meglehetősen különböző karakterű részt Krimhilda személye köti össze. Az eposz mintegy 2400 szakaszból áll; versformája az úgynevezett nibelung strófa (négysoros, páros rímű szakasz). Stílusára jellemző az eposzi kellékek előfordulása, motívumaiban pedig keverednek az ősi pogány és a középkori lovagi, udvari elemek, a robosztus és a szeretetre méltóan finom alakok ellentéte (Brünhilda, illetve Krimhilda). Irályában egyaránt kimutathatók az ősi eposzok és az udvari költészet jegyei. Az ősi barbár monda világát a keresztény, lovagi szellem, kultúra jelentősen megszelidítette, mégis érezni az eposz textusán a két világ keveredését; ahogyan stílusában is elegyedik az ősi egyszerűség és az udvari költészet cizelláltsága. A mű minden bizonnyal egyetlen 13. századi szerző műve, de eredeti kézirata nem maradt fönn, csak másolatait ismerjük. A Nibelung-éneket eddig 23 nyelvre fordították le; az első magyar átültetés Szász Károly munkája, amely 1868-ban jelent meg ? ennek átvétele a jelenlegi kiadás. A mű a világirodalom, illetve az egyetemes eposzirodalom klasszikus alkotása. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]