Rácz János nyelvész korábbi műveiben is remekül keresztezte szakmáját, a magyar nyelvtörténetet és szótárirodalmat a botanikai és biológiai ismeretterjesztő irodalommal (ld.: Növénynevek enciklopédiája, 201008197; Állatnevek enciklopédiája, 201210088; Gyógyhatású növények, 201409130). Újabb,   [>>>]

Rácz János nyelvész korábbi műveiben is remekül keresztezte szakmáját, a magyar nyelvtörténetet és szótárirodalmat a botanikai és biológiai ismeretterjesztő irodalommal (ld.: Növénynevek enciklopédiája, 201008197; Állatnevek enciklopédiája, 201210088; Gyógyhatású növények, 201409130). Újabb, Virágnévszótárában részletesen tárgyalja 340, hazánkban fellelhető mezei és kerti virág, illetve virágzó dísznövény nevének eredetét. Adatokkal alátámasztott és fekete-fehér rajzokkal illusztrált szótárából megtudjuk például, hogy a kökörcsin virágnév az ótörök eredetű kök "kék" szóból származik. A begónia, frézia, fukszia, gerbera, hortenzia virágok névadói pedig mind híres személyek voltak. A virág élőhelyére utal a búzavirág, a kövirózsa és a tarlóvirág neve, a növény virágzásának időpontja volt a névadás alapja a következőknél: estike, hajnalka, hóvirág, karácsonyikaktusz, mikulásvirág, őszirózsa, pünkösdirózsa, téltemető. A virág alakja ihlette a csengettyűfűvirág, flamingóvirág, oroszlánszáj, sarkantyúfű, trombitafolyondár neveit. A cickafark, a gólyahír és a nőszirom pedig nyelvújítási szóalkotás. A szerző szócikkeiben közli azt is, hogy egy-egy, ma széles körben használt virágnévnek milyen tájnyelvi megfelelői voltak használatosak: a golgotavirág népies neve pl. kínfű, passióvirág; a napraforgó tájnyelvi megfelelője: napvirág, tányérrózsa, tányérvirág. A virágok nevének eredetét bemutató rész után a virág pontos és szakszerű leírása következik, majd gyakorlati útmutatót olvashatunk a virág neveléséről. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]