1971-ben jelent meg, a Kriterion gondozásában a farkaslaki Tamási Gáspár, Tamási Áron öccsének önéletírása, a Vadon nőtt gyöngyvirág című kötetben. Ez tekinthető az első erdélyi, nyomtatásban is megjelent paraszti visszaemlékezésnek. A kiadó később tovább folytatta a vállalkozást, és 1987-ben   [>>>]

1971-ben jelent meg, a Kriterion gondozásában a farkaslaki Tamási Gáspár, Tamási Áron öccsének önéletírása, a Vadon nőtt gyöngyvirág című kötetben. Ez tekinthető az első erdélyi, nyomtatásban is megjelent paraszti visszaemlékezésnek. A kiadó később tovább folytatta a vállalkozást, és 1987-ben napvilágot látott a Leírtam életem... című kötet, amely immár tizenkét népi önéletírás részleteit tartalmazta. Az egyik emlékező a gyulakuti Simó József volt, ám akkor értelemszerűen csak részletek jelenhettek meg az ő visszaemlékezéséből. Most, a kötet megjelenése után harminc évvel, valamint a szerző özvegyének századik születésnapja kapcsán az unokák jóvoltából, valamint a névrokon Simó József szerkesztésében napvilágot láthat a teljes visszaemlékezés. Megismerhetjük a marosszéki székely falu, Gyulakuta mindennapjait, a szerző életét 1910-es születésétől a lejegyzés időpontjáig (1983-ig), s természetesen ezen túl az egész család hányattatásokkal teli históriáját. Az első rész a gyermek- és legénykor története. Megtudhatjuk, hogyan nőtt fel tíz testvérével együtt falujában, hogyan kellett a családnak a háború elől elmenekülnie, megismerhetjük a már gyerekként megkezdett napszámos létet, felcseperedését, a katonáskodást, s hazatérését szülőfalujába. Megismerhetjük a gazdálkodás módját, a munkálatok elvégzésének éves rendjét, a korabeli népéletet a két világháború közötti időszakban, valamint megismerkedését leendő feleségével, a háztűznézőbe menetelt és természetesen az 1936 februárjában tartott lakodalom részleteit. A második rész felnőttkorát mutatja be az emlékezés jelenidejéig. Bemutatja a napi földműves munkát, az önként vállalt postaszolgálatot, a második világháború rettegéssel teli időszakát, a "kollektíva" megalakítását, azt, hogyan vették el szinte mindenét, miként lett idősebb korában éjjeliőr, s a nyugdíj mellett hogyan egészítette ki a családi jövedelmet bordakötéssel és kosárfonással. A megélhetés körülményeinek részletezésén túl sok kis emberi örömöt kis leír, de a fájdalmakat is, a gyermekek születésétől a kedves családtagok, szülők, sőt egyik gyermeke elvesztéséig, az unokák születésétől a nyugdíjas évekig. Az utolsó, néhány lapnyi záró részben a szerző faluját illeszti be a szűkebb településkörnyezetbe, s néhány további érdekes életmódbeli leírást is nyújt. A kötet szómagyarázattal és helynévmutatóval zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]