"Otthonomként tekintettem az erdőre, amiben megszálltunk, és a falvakra, amiket lerohantunk, majd bázisunkká alakítottunk át. Osztagom egyben a családom is volt, puskám a védelmezőm és eltartóm, és egyetlen törvényt ismertem: ölj vagy megölnek." A közelmúltban számos olyan konfliktus zajlott le   [>>>]

"Otthonomként tekintettem az erdőre, amiben megszálltunk, és a falvakra, amiket lerohantunk, majd bázisunkká alakítottunk át. Osztagom egyben a családom is volt, puskám a védelmezőm és eltartóm, és egyetlen törvényt ismertem: ölj vagy megölnek." A közelmúltban számos olyan konfliktus zajlott le Afrikában, melyeknek brutalitása megdöbbentette a világ közvéleményét.*** A halottak rendkívül nagy száma, meggyilkolásuknak bestiális módja, az értelmetlennek tűnő pusztítás, a nyomor, a kétségbeesettség, a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség különféle válfajait bemutató tudósítások mellett egy újfajta aggasztó jelenséggel is szembe kellett néznie a világnak: a harcokban és a szörnyűségekben jórészt idegileg tönkrement, kábítószerfüggő, felfegyverzett gyermekek voltak a főszereplők. A kilencvenes években Sierra Leonéban, ebben a kis közép-afrikai országban polgárháború tört ki a diktatórikus eszközökkel kormányzó államhatalom és a Forradalmi Egység Front gerillái között. A küzdelemben egyik fél sem válogatott az eszközökben. Ishmael Beah-t tizenhárom évesen sorozták be a kormányhadseregbe. Több mint két éven át harcolt a lázadók ellen, mire az UNICEF jóvoltából sikerült kilépnie a borzalmak világából. Ez az időszak azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében. A megölt, megkínzott és elüldözött emberek ezreinek emlékére, a külvilág és az utókor okulására vetette papírra mindazt, ami vele történt a polgárháború poklában. A megrázó olvasmányt kronológia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]