Az orosz színész, költő, előadóművész ? akit leginkább 20. századi bárdnak, igricnek lehetne nevezni ? az orosz sanzonhagyományok folytatójaként kora ifjúságától kezdve egy szál gitárral kísérve adta elő maga szerezte, többnyire fölkavaró hatású vagy épp gúnyos tónusú dalait. Ezek a hol drámai   [>>>]

Az orosz színész, költő, előadóművész ? akit leginkább 20. századi bárdnak, igricnek lehetne nevezni ? az orosz sanzonhagyományok folytatójaként kora ifjúságától kezdve egy szál gitárral kísérve adta elő maga szerezte, többnyire fölkavaró hatású vagy épp gúnyos tónusú dalait. Ezek a hol drámai hatású, hol humoros szerzemények a városi folklór részei lettek az 1960-as és 1970-es évek Moszkvájában, valami távoli rokonságot tartva a hajdani katonanótákkal, börtön- vagy kocsmadalokkal. ***Viszockij több mint ezer dalt szerzett, ezek egy része magyarul is olvasható, olyan költők, fordítók közreműködése révén, mint Baka István, Baranyi Ferenc, Földes (Hobó) László, Kerék Imre, Veres Miklós vagy Viczai Péter. Ezúttal Marosi Lajos ad közre 160 Viszockij-művet a maga átültetésében. A fordító időrendben, 1959 és 1980 között keletkezett sanzonokat közöl, kötetét egy statisztikai szempontú tanulmánnyal vezetve be, amelyben fölméri az orosz bárd egész alkotói munkásságát, annak világirodalmi recepcióját, magyar fordításait, majd Dalok és versek cím alatt következik a 160 fordítás. Ahogyan a fejezetcím is jelzi, együtt szerepelnek az előadásra szánt dalok és az olvasásra való versek, amelyekben többségében a nehezen elviselhető szovjet életről és kivált a maga életérzéséről vall. Mindjárt az első, 1959-ben keletkezett darab (Ha testi erőm kicsi volna) arról szól, hogy abban a világban ital és ?macák? nélkül nagyon nehéz élni. Mint valami újkori Villon jeleníti meg a könnyednek tűnő, hányavetinek ható belső világát, miközben minden strófája mélyen átélt szenvedésről tanúskodik: ?Köd előttem-utánam, Oroszhon -- / Nyeli könnyeit száz kicsikém! / Ezután garasom odaszórom / Idegenbe, a Champs Elisées-n? (Köd előttem-utánam, Oroszhon). Az önkifejezés mellett van mondandója az orosz történelemről (A leningrádi blokád), az igazi barátságról (Írjatok levelet, fiúk!; Dal a barátságról), élete helyszíneiről (A Nagykocsisban), a katonaéletről (Büntetőzászlóaljak), és nagyon sok darabot szentel a lányoknak, nőknek, a szerelemnek, a testi és lelki vonzalmaknak (Kedvesem kisírt szemét előre látom), meg a közügyeknek (Unalmas szavazás). A fordító szerint Viszockij mintegy két tucat témát verselt meg, a nyomasztó látomásoktól a szovjet hétköznapokon át a bűnözésig vagy a betegségekig. Dalait sajátos érzelmi, hangulati kettősség jellemzi: egyszerre tud ügyekért lelkesedni és rezignáltan vagy gúnyosan rálegyinteni minden komoly témára. Vannak szókimondó és vannak metaforikus darabjai, az utóbbiak rendre komoly számvetések: ?Velőmbe kúszik, ím e gyík, a lankadás, / A szív s az ész között csitult az osztozás, / Ha gázt adok, nem izgat úgy a gyorsulás, / S a tűkanyar csak út, nem új varázs? (Bukott ember dala). A kötet 160 darabjához magyarázó jegyzetapparátus, a verstémákat és fő motívumokat áttekintő táblázat és fényképmelléklet csatlakozik. A műfordításkötet nagy világirodalmi gyűjteményekben kaphat helyet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]