Márai életrajza (majdnem) olyan, mintha Márai Sándor írta volna? ezzel a szellemes és találó megállapítással kezdődik Fried István életrajzi nézőpontú életmű-monográfiája. A szerző abból indul ki, hogy mivel Márai a naplóiban és számos alkotásában élete csaknem minden mozzanatát megörökítette,   [>>>]

Márai életrajza (majdnem) olyan, mintha Márai Sándor írta volna? ezzel a szellemes és találó megállapítással kezdődik Fried István életrajzi nézőpontú életmű-monográfiája. A szerző abból indul ki, hogy mivel Márai a naplóiban és számos alkotásában élete csaknem minden mozzanatát megörökítette, élete és munkája a nyilvánosság előtt történt; a maga és műve sorsa összefonódott, azaz író és irodalom sorsfordulatai egybeesnek. Ráadásul Márai sorsa tipikusan 20. századi írósors, így egész életművének is van egyfajta sorskaraktere ? ennek rétegeit fejti föl könyvében Fried István. ***A kimerítő bevezetésben (Élet(mű)) arról beszél, hogy Márai életrajzi jellegűnek mondott munkái (Egy polgár vallomásai; Föld, föld!...) regényes megoldásokat mutatnak, újólag bizonyítva életrajz és életmű összetartozását; és a szerző ezek mögé még a 20. század sorsfordító történéseit is fölvázolja. Az első elemző fejezet (Az önértelmezés változatai) arra világít rá, hogy Márai fő témája végső soron a család volt, ugyanis kora, a régi Monarchia világa a ?családban lét? világa volt, ahol az életben igen nagy szerepe volt a rokonságnak. A szerző a gyermek, az eszmélkedő Márai portréja mögé fölrajzolja a Ferenc József-i békeidők világát is. A következő részben (Az önelemzés változatai) az író és a freudizmus kapcsolatát világítja meg, éspedig abból a szempontból, hogy Márai is ?analitikus? író volt, olyan, aki a dolgok legmélyebb okát kereste írásaiban. Márai ízekre szedte a valóságot, és a szétbontott egész darabjait külön-külön tanulmányozta. Pályatársainál jóval mélyebben ismerte Freud ? amúgy akkor nagyon divatos ? tanait, és sokszor vizsgálta Freud módszereivel az elrontott életeket, az élet során szerzett sérülések elszenvedőit, a sértett embereket. A harmadik fejezetben (Ex kurzus) vizsgálja, hogy miképp jelenik meg Márai munkáiban az ember: az ösztönlény és mint a társadalom tagja, illetve miként mutatja föl az író a társadalomban egymás mellett jelen levő káoszt és rendet. A következő fejezet (Polgári író? A polgárság írója?) nehéz kérdéseket tesz föl, nevezetesen, ha Márai polgári író volt, akkor szükségképpen szemben állt a népi írókkal, továbbá fölveti a polgári dekadenciára való hajlamának problémáját is. Fried bemutatja Márai hatalmas műveltségét és ezzel összefüggésben jellemzi kultúra-szemléletét (Az olvasó író); beszél arról, Márai miképp tekintett az írói működésre, az író státuszára, alkotó és közönség viszonyára (Az író író), és megállapítja, hogy az írói lét kérdéseivel abban az időben csak Kosztolányi Dezső foglalkozott ennyit. A kötet összegző esszéjében (Összegzésféle ? 2007-től) egyetlen kérdésre keres választ: ?Milyen író Márai?? Fried István a hatalmas terjedelmű, belső ellentmondásoktól is tagolt, ugyanakkor kitűnően dokumentált életmű ? benne kiemelt helyen a naplók ? ismeretében az oeuvre izgalmas kérdéseinek sokaságában vizsgálódik, azaz nem a művek valamilyen rendje szerint halad, hanem az író ? kor ? alkotás összefüggésrendszerét igyekszik föltérképezni, miközben rámutat a Márai-mű szerteágazó mivoltára és bonyolult minőségére, belső struktúrájának rendjére. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]