Az író, műfordító, dramaturg Forgách András csak 2014-ben tudta meg, hogy édesanyja, Bruria Avi-Shaul (1922-1984) ügynök (1980-tól pedig "titkosmunkatárs") volt: a BM III/I-es ügyosztályán 1975-ben nyitották meg "PÁPAI-né" beszervezési és munkadossziéját. Feladata elsősorban az volt, hogy   [>>>]

Az író, műfordító, dramaturg Forgách András csak 2014-ben tudta meg, hogy édesanyja, Bruria Avi-Shaul (1922-1984) ügynök (1980-tól pedig "titkosmunkatárs") volt: a BM III/I-es ügyosztályán 1975-ben nyitották meg "PÁPAI-né" beszervezési és munkadossziéját. Feladata elsősorban az volt, hogy információkat szerezzen "az izraeli ügynöki, operatív helyzetről, valamint a cionista mozgalom törekvéseiről", valamint - nagyrészt értékelhetetlen - jelentéseket írt a Nemzetközi Újságíró-iskola diákjairól.*** Fia a fennmaradt állambiztonsági dokumentumokon segítségével mutatja be a beszervezést és az ügynöki munkát, valamint családjuk életét. Mindezt regényes formában teszi, melyet lábjegyzetben kísérnek az állambiztonsági források. Megtudjuk, hogy anyját "elvi, hazafias alapon szervezték be", és hogy ő "tulajdonképpen átvette férje āörökétà, aki már az ötvenes évek óta kapcsolatban állt a szolgálattal, de jelenleg súlyos depressziós betegségben él, s alkalmatlanná vált feladatának ellátására". A kötet egy 1982-es találkozó megidézésével veszi kezdetét: mikor anyja 60. születésnapján találkozik tartótisztjével, aki a jól végzett ügynöki munkára való tekintettel tárgyjutalomban részesíti. A dokumentumokból arról is értesülünk, hogy az állambiztonság még Forgách András beszervezésében is gondolkodott, mikor nagyapjához, a neves író és békeharcos Avi-Shaulhoz utazott Izraelbe, vagy például arról, hogy tudatosan akadályozták lánytestvérének hazautazásait, aki egy amerikai családlátogatás céljából utazott ki, végül megházasodott az Egyesült Államokban és ott is maradt. Vagy azt, a szerző számára talán leginkább megdöbbentő esetet is megismerjük, mikor anyja tudtával bemikrofonozták Kerék utcai lakásukat, hogy így tudják lehallgatni a lakásban rendszeresen tartózkodó, ismert ellenzéki költőt, Petri Györgyöt, aki fia jó barátja volt. Számos további apró részlet rajzolódik ki a kötetből, egészen anyja halálát követően a "PÁPAI-né" akta lezárásáig. A könyv közepe táján egy, a szerző szüleinek kapcsolatát megörökítő versgyűjtemény kapott helyet, majd a kötet utolsó harmadában, Még valami cím alatt nemcsak anyja, hanem apja korábbi, ötvenes-hatvanas évekbeli ügynökmúltjával kapcsolatos források is szerepelnek. Megdöbbentő kordokumentum a kötet. Minden, a téma iránt érdeklődőnek ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]