A Nobel-békedíjas fekete polgárjogi mozgalmár, a kereken ötven évvel ezelőtt meggyilkolt baptista tiszteletes, Martin Luther King 1967. április 4-én, a New York-i Riverside-templomban drámai szónoklatot tartott a vietnami háborút ellenezve. King a háborút összekapcsolta a rasszizmussal és a   [>>>]

A Nobel-békedíjas fekete polgárjogi mozgalmár, a kereken ötven évvel ezelőtt meggyilkolt baptista tiszteletes, Martin Luther King 1967. április 4-én, a New York-i Riverside-templomban drámai szónoklatot tartott a vietnami háborút ellenezve. King a háborút összekapcsolta a rasszizmussal és a szegénységgel, mondván, közel kétszer annyi fekete katonát küldenek a frontra, mint amennyi a teljes amerikai népesség részarányában indokolt lenne.*** Rámutatott: "milyen kegyetlenül ironikus a televízió képernyőin azt nézni, hogyan öldökölnek és haldokolnak együtt fekete és fehér fiúk egy olyan nemzetért, amely az iskolapadban bezzeg sosem ültette őket egymás mellé". Aztán a lázadókról beszélt, akik az erőszakmentességre való felhívás jegyében megkérdőjelezték Amerika mérhetetlen kegyetlenkedését Vietnamban. "Kérdéseikkel elevenembe találtak - mondta -, mert tudtam, hogy soha többé nem emelhetem fel a hangom a gettókban élő elnyomottakat érintő kegyetlenségek ellen anélkül, hogy előbb ne szólnék nyíltan mai világunk legkegyetlenebb elnyomójáról - saját kormányukról." A beszéd nagy port kavart: heves kritikával illette a New York Times, a Washington Post és a Life magazin is, azzal vádolva Kinget, hogy olyan ügyekbe ártotta magát, aminek semmi köze az egyenlőségi jogok legitimációjáért folytatott küzdelemhez, sőt a lépése kifejezetten árt is azok elérésében. A fekete közösség vezetői is kritizálták, például harcostársa, Bayard Rustin, az 1963-as washingtoni polgárjogi menetelés fő szervezője vagy az egyik legbefolyásosabb afrikai-amerikai újságíró, Carl Rowan. Sokan úgy érezték, nem kéne támadnia annak a Lyndon B. Johnsonnak a külpolitikáját, aki korábban szövetségese volt a polgárjogi törvények megalkotásakor. Ezzel a beszéddel vette kezdetét King életének talán legnehezebb időszaka: a sok támadás mellett az FBI minden korábbinál jobban "ráállt" King megfigyelésére, aki azonban mindennek ellenére képes volt kimondani az általa igaznak gondoltakat. Feltűnő szimmetria: pontosan egy évvel a "Vietnamon túl"-beszéd elhangzása után, 1968. április 4-én érte Kinget a halálos lövés a memphisi motel erkélyén - mindössze harminckilenc esztendős korában. Tavis Smiley újságíró és David Ritz közös kötete ennek az egy évnek a krónikája: a szerzőpáros a fennmaradt források, valamint számos interjú alapján mutatja be részletekbe menően a történteket, a barátai által csak "Doc" néven emlegetett King életének utolsó évét. Megismerhetjük az említett beszédtől egy hónappal későbbi tévészereplését, a '68 júliusi newarki és detroiti felkelések következményeit, az októberi országos adománygyűjtő turnét, a Szegények kampányának tervezését és toborzókörútját, a tervezett memphisi tüntetés előkészületeit és természetesen a gyilkos lövés pillanatát is. A kötet bibliográfiával, valamint név- és tárgymutatóval zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]