Egy csődört - mivel félrelépett - keresztre feszítenek a parasztok; a piacon "öregvásár" van, vénemberekre és -asszonyokra lehet licitálni; a kecskék autóstoppolnak; a plébános profi bokszmérkőzést ír ki a sekrestyéssel - ilyen és hasonló sztorik tucatjait tartalmazza Vian regénye. Aki csak egy   [>>>]

Egy csődört - mivel félrelépett - keresztre feszítenek a parasztok; a piacon "öregvásár" van, vénemberekre és -asszonyokra lehet licitálni; a kecskék autóstoppolnak; a plébános profi bokszmérkőzést ír ki a sekrestyéssel - ilyen és hasonló sztorik tucatjait tartalmazza Vian regénye. Aki csak egy kicsit is felületesen olvassa, úgy vélheti, szürrealista (netán dadaista) groteszkről, abszurdról van szó. Talán csak a tréfák, gegek, jelenetek és párbeszédek kegyetlensége, nem ritkán elidegenítő, néha egyenesen szadisztikus felhangjai ejthetik zavarba. Szó sincs felhőtlen szórakozásról, üde játékosságról, művészi arabeszkekről, viani ornamentikáról. Ráadásul a műnek nagyon is van cselekménye, regényszerű felépítése és kompozíciója, szereplőgárdája és igen határozottan jellemzett helyszíne. Egy világvégi francia faluba pszichiáter érkezik, és - véletlenül - első útja egy olyan házba vezeti, ahol egy asszony vajúdik. A pszichiáter Holtottó segít, amennyire tud a hármas szülésnél, azután valahogy - az apa meghívására - beköltözik a házba, részt vesz annak mindennapjaiban, rövidesen nemcsak a család, de a falu életének is elmaradhatatlan szereplője, egyben nézője és kommentátora lesz. A regény - első szinten legalábbis - a francia "falusi próza", nem utolsósorban Martin du Gard Vén Európájának fantasztikus dimenziókba emelt, rémisztően kegyetlen persziflázsa. Egyúttal persziflázsa annak is, amelynek objektív ábrázolására ez a "falusi próza" vállalkozott: a "mély" francia életnek, a vidéki, paraszti világnak, az ahhoz kapcsolódó "realista" ábrázolásmódnak. És - végül - az emberi szituációnak, az autentikus létnek is - az egzisztencialista regénynél mélyebb és metafizikusabb - szatírája. Kitűnő, irodalomtörténetileg is alapvető fontosságú regény, ám csak gyakorlott olvasóknak érdemes ajánlani. A regényt Takács M. Józsefnek a szerzőt és írásművészetét bemutató utószava kíséri. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]