Az egyetemes hatású svájci német író első műve, a Fritz Kocher dolgozatai című kispróza-füzér 1904-ben jelent meg, és a korszak nagy alkotó szellemei ? mint Christian Morgernstein, Franz Kafka, Robert Musil ? azonnal fölismerték a mű alkotójában a zsenit. Az elbeszélő fikciója szerint egy korán   [>>>]

Az egyetemes hatású svájci német író első műve, a Fritz Kocher dolgozatai című kispróza-füzér 1904-ben jelent meg, és a korszak nagy alkotó szellemei ? mint Christian Morgernstein, Franz Kafka, Robert Musil ? azonnal fölismerték a mű alkotójában a zsenit. Az elbeszélő fikciója szerint egy korán elhunyt középiskolás fiú dolgozatait szerezte meg az író, aki azokat ?szemernyi változtatás nélkül, hajszálpontosan közli?, úgy, ahogyan Fritz Kocher megírta. Ezzel a mondattal az író mintegy kijelölte a maga alkotói alaphelyzetét: az alázat, a kicsinység, a megkapó alulnézet, a tapintat és a szerénység álruhájában megjelenő gondolatgazdagságot, lélektani hitelességet, a gyermeki naivitásba burkolt bölcsességet. ***Ez a naiv bájjal megírt 23 részes kispróza-füzér eredetileg 20 rövidke darabból állt, később ezeket az író kiegészítette három hosszabb rajzolattal (A kereskedősegéd; Egy festő; Az erdő). Az író egy középiskolás elszántságával keresi önazonosságát, éspedig éppen a kamasz módján: azt rögzíti, szerinte milyen az ember és a világ. A magát diáknak maszkírozó Walser elmondja véleményét a világ dolgairól, hogy mit gondol az emberről, az évszakokról, a barátságról, a szegénységről, az iskoláról, az udvariasságról, a hivatástudatról, a muzsikáról, a karácsonyról vagy a városokról és a hegyekről. Stílusa csakugyan iskolásan naivnak látszik, kissé tudálékosnak hat, de a szövegekre jobban odafigyelve föltárul tartalmuk mélye. Egyik dolgozatát így kezdi: ?Az ember finoman érző lény. Csak két lába van, de egyetlen szíve olyan, hogy abban gondolatok és érzelmek egész hada fészkel kényelmesen?. Ezután hosszan elmélkedik az ember ?reszkető, válogatós szívéről?, meg arról a lelki gazdagságról, amely minden teremtett lény fölé emeli (Az ember). A sokszor sablonosnak ható, iskolásan fontoskodó megállapítások kifejtései tárják föl az író zsenijét, lélektani érzékenységét, miközben folyvást utal erőfeszítéseinek gátló tényezőire: az iskolai kötelmekre, a tanárok szigorúságára, a fogalmazások pedagógiai korlátaira. Ezzel Walser a szellem szabad szárnyalását megkötő, korlátozó tényezőkre hívja föl a figyelmet. A prózák felszínét jó adag alakoskodás, diákos álnaiv máz borítja, az afféle egyrészt-másrészt okoskodás, a komolykodó relativizálás, ám mindeközben a folyamatos én-keresésről van szó. Walser rafináltan tudatos szerepjátékot ad elő, amelyben egyenrangúan van jelen a szeszélyes csapongás és a gondolkodói rendszer kiforrottsága, a kicsinység alázata és a zsenialitás öntudata. A svájci író első könyve első művészi megnyilatkozása a 26 éves fiatalember lelki alkatának és világfölfogásának. A fordító, Báthori Csaba utószót és életrajzi kronológiát is csatolt a kiadványhoz, amelyet Karl Walser eredeti rajzai illusztrálnak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]