A Kairosz Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet először 2013-ban, angol nyelven látott nyomdafestéket, lévén, hogy az Amerikában élő szerző angolul írta meg élete tizennégy esztendejének (1942-1956) regényes krónikáját. A gazdag és mélyen hívő katolikus családba született Bartha Ilona édesapja,   [>>>]

A Kairosz Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet először 2013-ban, angol nyelven látott nyomdafestéket, lévén, hogy az Amerikában élő szerző angolul írta meg élete tizennégy esztendejének (1942-1956) regényes krónikáját. A gazdag és mélyen hívő katolikus családba született Bartha Ilona édesapja, Bartha István teremtette meg a Molnár és Moser drogériavállalat üzlethálózatát, amely a második világháborút megelőző években Európa szerte, ismert illatszereket forgalmazó cég volt.*** A család nagy gondot fordított arra, hogy a szerzőt, már kistizenéves korában is beavassák az üzleti élet rejtelmeibe, mivel terveik szerint örökösként ő vette volna át a szappanok, krémek és szépítőszerek gyárát és a termékek forgalmazását. A történelem azonban egészen másként alakította a nagypolgári család életét. A regényes élettörténet annak a krónikája, hogy a szerző és családja, hogyan vészelték át a második világháborút, a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra éveit, egészen az 1956-os disszidálásig, emigrálásig. A második világháborút követően osztályidegennek minősítették a családot, 1949-ben a rendőrség letartóztatta a szerző édesanyját, édesapja ekkorra már nyugatra tudott szökni az Államvédelmi Osztály (ÁVO) emberei elől, a vagyonukat azonban az utolsó szögig államosították. A szerző még csak tizenhat éves volt, a család rettegve attól, hogy kitelepítik őket, úgy határozott, hogy megszabadulnak a "stigmatizáló", Bartha családnévtől, és ezért Ilona és az édesanyja is férjhez mentek. Ilona ekkor kötött házasságot Szablya Jánossal, aki az emigrálás után, Amerikában a Washingtoni Állami Egyetem tanáraként dolgozott, és a család itt már két gyermekkel kibővülve végre révbe jutott. A szerző meghurcoltatásokkal teli életét tényszerűen írja le, minden bosszúvágy és a gyűlölködés legcsekélyebb jele nélkül, mert meggyőződése "a tényekről beszélve, gyűlölködés nélkül kell intézni közös ügyeinket". A most második magyar kiadásban megjelenő életrajzot Jeney Attila történész, újságíró fordította magyarra, külön erénye a kötetnek, hogy a fordítás nem egyszerűen közvetít, hanem egészen "megérinthető", emberi közelségbe hozza a régmúlt esztendők történéseit, hiteles és pontos krónikáját adja a huszadik századi magyar történelem "pokoljárásának". Remekül megírt, értékes, érdekes és olvasmányos munka, amelyben a családi fotóalbum fekete fehér fotói erősítik a szerzői mondandót. Széleskörű ajánlásra érdemes kötet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]