2008-ban kezdett a konteók kutatásával foglalkozni, doktori disszertációja témájaként Krekó Péter szociálpszichológus, politológus. Bár a magyar közbeszéd már akkor is bővelkedett összeesküvés-elméletekben (gondoljunk csak a 2006. őszi zavargásokra, illetve a romagyilkosságokra), ezek akkor még   [>>>]

2008-ban kezdett a konteók kutatásával foglalkozni, doktori disszertációja témájaként Krekó Péter szociálpszichológus, politológus. Bár a magyar közbeszéd már akkor is bővelkedett összeesküvés-elméletekben (gondoljunk csak a 2006. őszi zavargásokra, illetve a romagyilkosságokra), ezek akkor még inkább számítottak kivételnek, mint szabálynak. Az álhírek jelensége pedig még főleg néhány marginális jelentőségű, tudományellenes oldalra korlátozódott.*** A szerző meglátása szerint mára mintha az összeesküvés-elméletek és az álhírek vették volna át az irányítást a nyilvánosságban. Ez természetesen nem magyar jelenség, hanem általános kortünet. Jól mutatja ezt az orosz-ukrán konfliktus után felerősödött információs háború, az uszító álhírek szerepe Mianmarban a rohingyák elleni népirtásban, vagy éppen a 2016-os amerikai elnökválasztás során elburjánzó álhírek. A könyv, építve a szerző elmúlt öt évben végzett kutatásaira és 2014-ben megvédett doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban igyekszik bemutatni az összeesküvés-elméletek és az álhírek működésmódját és szociálpszichológiai háttérmechanizmusait. A bevezetésben a szerző a legfőbb fogalmakat tisztázza, majd azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy normálisnak vagy patologikusnak számít-e hinni a konteókban. Vizsgálja az álhírekek és az összeesküvés-elméletek népszerűségének főbb okait, terjedését, előzményeit és következményeit, s számos példán igyekszik bemutatni azokat, mint hatalmi és politikai eszközöket. Egy fejezetben a legismertebb, Magyarországon elterjedt álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel foglalkozik, a rózsadombi paktumtól a 2002-es választási kampányban használt álhíreken és a 2006. őszi zavargások mögötti, a jobb- és baloldalon egyaránt elterjedt összesesküvés-elméleteken keresztül az ún. Bilderberg-csoporttal kapcsolatos, 2010 után megszaporodott híresztelésekig, vagy a bevándorlással kapcsolatos összeesküvés-elméletek kormányzati kommunikációban való megjelenéséig. A szerző összegzi azt is, hogy mit mutatnak a hazánkban készült, nagymintás kutatások a konteók elterjedtségéről. A kötet utolsó harmadában szó esik még a zsidó világösszeesküvés-elmélet vonzerejéről, a konteóknak a Kreml propagandájában viselt szerepéről, vagy éppen az Egyesült Államok konspirációs kultúrájáról. Az utolsó fejezetben arról ír a szerző, hogyan lehetünk tudatos hírfogyasztók a post-truth korszakban, gyakorlati tanácsokat is adva az álhírek felismeréséhez. A témája okán vélhetően sokakat érdeklő kötet jegyzetekkel zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]