A zenetörténet nagy zeneszerzőinek (Bach, Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini és Wagner) modern biográfiái már sorra megkapták az őket megillető helyüket hazai könyvkiadásunkban, a Rózsavölgyi mégis régi adósságot törleszt Franz Schubert legújabb kutatásokon alapuló életrajzi kötetével. Az amerikai   [>>>]

A zenetörténet nagy zeneszerzőinek (Bach, Mozart, Beethoven, Verdi, Puccini és Wagner) modern biográfiái már sorra megkapták az őket megillető helyüket hazai könyvkiadásunkban, a Rózsavölgyi mégis régi adósságot törleszt Franz Schubert legújabb kutatásokon alapuló életrajzi kötetével. Az amerikai Christopher H. Gibbs 2000-ben publikált műve feltárja Schubert kompozícióit, zeneszerzői módszerét és nyelvét, Beethovennel való kapcsolatát, de a napjainkban egyre növekvő népszerűsége mellett ír személyének ismeretlenebb oldaláról is ? alkoholizmusáról, depressziójáról és a szexuális identitásával foglalkozó feltételezésekről.*** A napjaink egyik legjelentősebb Schubert-kutatójaként számon tartott szerző ? aki egyebek mellett a rangos Bard College professzora és a Bard Music Festival egyik művészeti vezetője ? olyan monográfiát ad az olvasók kezébe, amely mentes a régi életrajzírókra jellemző patetikus túlzásokról, de nem akar bálványt dönteni, botrányt okozni sem. Az illusztrációként csupán néhány korabeli fekete-fehér rajzot magában foglaló könyv lapjain megelevenedik a korabeli Bécs, a Rossini, Paganini és Beethoven bűvkörében élő császárváros, amely zenei fővárosként sem értékelte Schubertet a saját idejében. A legérdekesebb fejezetek, szövegrészek a zeneszerzővel kapcsolatos számos korábbi legendát vizsgálnak felül. A depresszióra hajlamos, rendkívül érzékeny és megdöbbentően termékeny zeneszerző magánéletéről Gibbs csak bizonyított tényekre támaszkodott, ezt jócskán megnehezítette, hogy a komponistától kevesebb mint száz levél, és mindössze néhány oldalnyi naplóbejegyzés maradt fenn. A korábbi Schubert-recepció nagyon leegyszerűsített elképzelésen alapult: ő volt, aki A pisztráng című dalt, illetve a Pisztráng-ötöst írta. Ezenfelül Schubert fogadtatástörténetére nagy hatást gyakorolt egy 20. század eleji daljáték, a Das Dreimädlerhaus (magyarul Három a kislány), amelynek cselekménye eléggé együgyű történetet mond el a zeneszerzőről és barátairól. Így egyre elterjedtebbé vált a vidám slágereket komponáló Schubert képe. A második világháborút követően aztán a kései művek, a Téli utazás, az utolsó szonáták, a C-dúr vonósötös révén egy egészen más zeneszerző, egy sokkal komorabb, mélyebb és rejtélyesebb Schubert képe kezdett kirajzolódni. Aki kíváncsi valóság egyre kristályosodó tényeire, annak érdemes elolvasnia a közérthető stílusban, élményszerűen megírt, bibliográfiával, név- és tárgymutatóval, valamint Schubert műveinek jegyzékével kiegészített kötetet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]