Élete utolsó hat évében alkotta meg Ivan Turgenyev ezt az időskori munkáját, 83 prózaversből álló kötetét. Ezzel a sajátos ? francia eredetű ? alkotásával, ahogy maga mondta, ?a sejtelmes elbeszélések? gyűjteményével új műfajt honosított meg az akkor épp nagy realista korszakát élő orosz
[>>>]
Élete utolsó hat évében alkotta meg Ivan Turgenyev ezt az időskori munkáját, 83 prózaversből álló kötetét. Ezzel a sajátos ? francia eredetű ? alkotásával, ahogy maga mondta, ?a sejtelmes elbeszélések? gyűjteményével új műfajt honosított meg az akkor épp nagy realista korszakát élő orosz irodalomban. A Seniliáról kevés szó esett az irodalomtörténetben, hiszen e lírai hangú rövidprózák nem illettek az író munkásságáról kialakított képbe; magyarul is régen, 1958-ban jelent meg Áprily Lajos fordításában. Most a József Attila-díjas műfordító, Gy. Horváth László átültetésében kerül ismét a magyar olvasók elé. Tömör szövegezésű miniatűrökről van szó, amelyek igen alapos szerkesztéssel és csiszolt stílusban íródtak, valamennyit erős érzelmi töltés jellemzi. Sok esetben nincs is elmondható cselekményük, és ha van, az sem önmagában érdemleges, mert az író allegorikus, metaforikus üzenetét közvetítik, ahogyan a szereplők is. A legfőbb szövegalakító tényező az író viszonya a leírt történéshez, helyzethez, gondolathoz, álomhoz, látomáshoz, ilyen módon az írások mondandója legtöbb esetben az íróra utal vissza. Mind a 83 mű önálló alkotás, tehát nem előzményei, folytatásai egymásnak, megértésük nem föltételezi az előzmények ismeretét. Egyszer falusi hangulat leírásának képében vall a szülőföldről, Oroszországról (Falun); egy vaksi és fogatlan banya alakjában a maga sorsára ismerő ember döbbenetét ábrázolja (Az öregasszony); egy sejtelmes álom bemutatásával a mulandóságról beszél (Találkozás). Olykor egyetlen látomás (A vitapartner), egyetlen fölsajduló érzés (Sajnálom?) vagy egy váratlan fölismerés (A kutya), netán egy tünékeny jelenet (Egy elégedett ember), esetleg egy fogalom magyarázata (Egyszerűség) szolgál az író számára kiindulópontul, hogy magáról valljon. Turgenyev írásai nem szövegük poétikus alakítása miatt számítanak verseknek, hanem metaforikusságuk, jelképi erejük okán; olyan rövid prózák, amelyeket az elvonatkoztatott jelentés avat lírává, nem is szólva a hangulatok, érzelmek, álmok, szimbólumok poétikusságáról. Nem véletlenül adta Turgenyev a Valóság, képzelet, hallucináció alcímet a könyvének. A 83 ?sejtelmes elbeszélés? füzére a nagy orosz írónak talán a legbensőbb gondolatait örökíti meg. A fordító jegyzeteivel kiegészített a prózavers kötet minden nagyobb világirodalmi gyűjteményben helyet kaphat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]