| Kivonat: |
A jó politikus egyik ismérve - írja a kötet előszavában a politikus- és írótárs Bíró Zoltán --, hogy sokfelé hívják előadni, megemlékezést tartani, tanácskozást megnyitni, szobrot leleplezni, mert tudják róla, hogy fölkészült, hogy nem sablonos szöveget fog mondani, és főleg, hogy köze van ahhoz,
[>>>]
A jó politikus egyik ismérve - írja a kötet előszavában a politikus- és írótárs Bíró Zoltán --, hogy sokfelé hívják előadni, megemlékezést tartani, tanácskozást megnyitni, szobrot leleplezni, mert tudják róla, hogy fölkészült, hogy nem sablonos szöveget fog mondani, és főleg, hogy köze van ahhoz, amiről és azokhoz, akiknek beszél. Lezsák Sándor kötetbe gyűjtött alkalmi megnyilatkozásai, beszédei, előadásai, ünnepi szónoklatai épp ilyenek. Az első fejezetbe (Lélekharang) gyászbeszédei kerültek; olyanokat búcsúztatott, akiket életükben is közel érzett magához, akiket eszme- vagy küzdőtársának tartott. Ilyen baráti érzülettel búcsúztatta el Rázmány Csaba unitárius püspököt, a magyar könyvkiadás legendás alakját, Püski Sándort, az ?56-os Pongrátz Ödönt, írótársát, Csurka Istvánt, Horthy István özvegyét, gróf Edelsheim Gyulai Ilonát, politikus társát és pedagógus kollégáját, Dobos Krisztinát, költő pályatársát, Apáti Miklóst, vagy a népi baloldal emblematikus alakját, Pozsgay Imrét. Lezsák gyászbeszédeit természetesen áthatja a személyesség, a megindultság, de csaknem mindegyik egy-egy lényeglátóan megfogalmazott, esszenciális pályakép, és nem csupán méltatás, de objektivitást érvényesítő mérleg megvonás is. Fölidéz ugyan nagyon emberközeli emlékeket, de mindig kellő távlatba helyezi az eltávozottat, akihez rendre alkotása maradandósága felől közelít. A második részbe (Szobrok előtt) sorolta szoboravatóit, így gróf Teleki Pál miniszterelnök, Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Ratkó József költő, Mindszenty József hercegprímás, Márton Áron erdélyi püspök, Szent Imre herceg vagy éppen Petőfi jelentőségét méltatja. Ezek az avatóbeszédek abból a szempontból is tanulságosak, hogy hol hangzottak el, ugyanis arról tanúskodnak, hogy az egész Kárpát-medencében eleven az emlékezés és emlékállítás buzgalma. A harmadik fejezet (Igazságtétel Milotán) a nagyon különböző rendezvényeken elhangzott megnyitóbeszédek gyűjteménye. Ezek sorában beszél a hortobágyi kitelepítettekről, az 1956. október 27-i tiszakécskei sortűz áldozatairól, a szellemi és történelmi értelemben meghurcolt Nyírő Józsefről és Horthy Miklósról. Az utóbbiak esetében szeretne hozzájárulni emlékük képének megtisztogatásához is; Nyírőt székely népét szenvedélyesen szerető íróként, Horthy Miklóst a hazáját a teljes káoszból kivezető, rendteremtő államférfinak mutatja be. Az utolsó fejezetbe (Csillagrendben túr ivadék) a vegyes tartalmú retorikai művek kerültek. Ezekben szó esik a hungarikumokról, az évente Bugacon megrendezett Kurultáj elnevezésű ?rokoni gyülekezetről?, a családról, mint a keresztény értékek hordozójáról, vagy épp az 1987. szeptember 27-i lakitelki találkozó negyedszázados évfordulójáról, a rendszerváltozás egyik katartikus hatású kiindulópontjáról, amelynek a helyszíne az ő faluszéli házának udvara volt. Lezsák Sándor beszédei többek, mint alkalmi megnyilatkozások, korántsem patetikus hangú méltatások, mert rendszerint az értékén becsültetés intellektuális szándéka vezérli előadójukat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
|