A szerző elöljáróban különös ellentmondásra hívja föl a figyelmet. A rajztanár nyilván kitűnően rajzol, a zenetanár remekül játszik hangszeren, ám az irodalomtanár szükségképpen nem remek író. A magyartanárokat nem tanítják meg szépírni, holott pedagógiailag is nagyon hasznos volna. E könyv   [>>>]

A szerző elöljáróban különös ellentmondásra hívja föl a figyelmet. A rajztanár nyilván kitűnően rajzol, a zenetanár remekül játszik hangszeren, ám az irodalomtanár szükségképpen nem remek író. A magyartanárokat nem tanítják meg szépírni, holott pedagógiailag is nagyon hasznos volna. E könyv szerzője - aki maga is tanár - nem vállalkozik kevesebbre, mint megtanítja verset írni a laikust, tudva azt is, hogy a tehetség nem megtanítható. Kötete tehát nem rendszeres verstan, hanem verstani alapokra helyezett íróiskola, írástanítási módszertan.*** Legelőbb tisztázza, mi a különbség a vers és a költészet között: a vers egy gépezet, a költészet egy világ - igaz, nem léteznek egymás nélkül. Bemutatja az antik verselés, a magyaros ütemhangsúlyos és a nyugat-európai verselés hagyományait, legfontosabb jellemzőit, illetve a sor és a strófa versben betöltött szerepét. Rövid, példákkal is szemléltetett magyarázataihoz feladatsorokat illeszt, vagyis utasítja a tanulót a rövid elmélet gyakorlatra váltására. A kötet második fejezete a versfordítás tankönyve; az első részhez hasonló rendben (nyugati, antik típusú versek) gyakoroltatja az idegen nyelvű versek magyarra történő átültetését és a magyar versek idegen nyelveken való tolmácsolását. A kötet három egyetemi műfordítási dolgozat példájával zárul. A szerző szerint a vers forradalma a 20. század elején zajlott le az avantgárd megjelenésével. Jelenleg folyik a vers ellenforradalma (a monitorkultúra elterjedésének hatására), hiszen "egy klip úgy működik, mint egy szonett". Horváth Viktor állítja: szükség van szilárd támpontokra, biztonságot adó formai keretekre, azaz hagyományos versformákra. A változással járó fölfordulást ugyanis szükségképpen követi a visszaklasszicizálódás, a rend és a szabályosság iránti igény föltámadása. És aki irodalmat akar tanulni, tanítani, az tanuljon meg írni - legalább szakmailag elvárható szinten. A hagyományos elemzést végző bölcsész nem tud a monitorkultúra világához eredményesen közelíteni írástudás nélkül. A mai irodalmárnak ismernie kell a képiség kultúráját, "az instant, rövidre zárt, asszociatív, ha tetszik, lírai és időtlen, nemlineáris kapcsolódások világát. Ha azt akarjuk, hogy a nyelv alapú művészet fennmaradjon, az elemzéscentrikusságot váltsuk le az alkotáscentrikussággal. Így az elemző mozzanatok is hitelesebbek, hiszen funkciót kapnak" - írja Horváth Viktor. A könyv az irodalom, az írói mesterség iránt komolyan érdeklődők olvasmánya, sőt, tankönyve lehet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]