Az először 1934-ben megjelent kis kötet szerzője nem csupán a magyar őstörténet, a nemzeti múlt kutatója volt, de a magyar néplélek ismerője is. E könyvében is abból indul ki, hogy "a csángó olyan, amilyennek az Isten az embert a bűnbeesése előtt teremtette. Olyan ártatlan, mint a gyermek.   [>>>]

Az először 1934-ben megjelent kis kötet szerzője nem csupán a magyar őstörténet, a nemzeti múlt kutatója volt, de a magyar néplélek ismerője is. E könyvében is abból indul ki, hogy "a csángó olyan, amilyennek az Isten az embert a bűnbeesése előtt teremtette. Olyan ártatlan, mint a gyermek. Testileg, lelkileg tiszta, becsületes, igénytelen". A turáni eredet hívének számító Balás Béla szerint a csángók a magyarság egyik törzsét alkották, amely népcsoport a Kr. u. 4. században kelt át a Dnyeszteren és telepedett le a Kárpátok keleti oldalán, a mai Moldva és Besszarábia területén. A szerző nyomon követi a csángók nehéz életét, múltját, újra és újra kiemelve azt a tényt, hogy ez a népcsoport mindig magára hagyatva élt, sem az anyaország, sem a katolikus egyház nem segítette, mégis megőrizte anyanyelvét és hitét. Balás Béla elsősorban írott forrásokra és szakirodalmi megállapításokra támaszkodva, azokat bőségesen idézve ismerteti a csángók múltját, fölhasználva a középkori krónikákat és a 19-20. századi tanulmányokat. Körülrajzolja a csángók letelepedési területeit, megemlékezik múltjuk fontos eseményeiről, kitér jellegzetes viseletükre, bemutatja szokásaikat, hitéletüket. A csángókat ? a magyar nép egészével együtt - hun eredetűnek véli, a turáni fennsíkról származtatja, amely nép azután több hullámban jutott el a Kárpátokig, és megtelepedett annak két oldalán, így alakult ki a csángó és a székely közösség. Megemlékezik a madéfalvi veszedelemről, amelynek következtében a székely kivándorlás a 18. században jelentősen megnövelte a csángók lélekszámát. Hosszan szemlézi a csángókra vonatkozó szakirodalmat égészen a maga korának kutatási eredményeiig, Csák Alajos Cirjék, László Mihály, Drusbáczy György, Domokos Pál Péter és Balla Péter megállapításait említve. Végső megállapítása pedig az, hogy "a csángó tehát fajtiszta ősmagyar", aki Magyarországtól és Rómától elhagyatva is megőrizte magát magyarnak és katolikusnak. A sok idézetet tartalmazó kis kötet a szerző A székely nemzet története (1943, utóbb 2017) című munkájának párja, és a csángó-kutatás 20-as, 30-as évekbeli eredményeinek népszerű összefoglalása. Tudománytörténeti szempontból érdemleges tanulmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]