A nomád népek harcmodora kapcsán az írott források többsége elsősorban a könnyűfegyverzetű lovasság jelentőségét emeli ki, s a köztudatban is ez él a pusztai népekről. A korabeli szerzők által sokszor használt toposzokat a modern kutatás is sokáig elfogadta. Az írott és régészeti források, valamint   [>>>]

A nomád népek harcmodora kapcsán az írott források többsége elsősorban a könnyűfegyverzetű lovasság jelentőségét emeli ki, s a köztudatban is ez él a pusztai népekről. A korabeli szerzők által sokszor használt toposzokat a modern kutatás is sokáig elfogadta. Az írott és régészeti források, valamint képi ábrázolások tüzetesebb vizsgálata során azonban megállapítható, hogy e népek hadi repertoárja sokkal változatosabb volt: a könnyű fegyverzetű lovasság mellett rendelkeztek nehézfegyverzetű lovassággal, gyalogsággal és ostromtechnikával is. Mindezt Pintér-Nagy Katalin történész-régész, őstörténet kutató tárta föl részletesen 2015-ben a Szegedi Tudományegyetemen megvédett doktori értekezésében, a jelen kötetével azonos címen (A hunok és az avarok fegyverzete, harcmodora az írott források alapján). A szerző elemzi a hun és az avar hadsereg fegyverzetére és harcmodorára vonatkozó írott forrásokat: egyrészt a vizsgált népek fegyverterminusainak összegyűjtése, értelmezése (esetenként régészeti anyaggal való összevetése), másrészt a harcmodoruk leírásának áttekintése.különösen az olyan területekre összpontosít (például nehézfegyverzetű lovasság, gyalogság, ostromtechnika), amely egységeket eddig kevésbé hangsúlyozták a nomád népek esetében. A felhasznált irodalom jegyzékével és képes melléklettel kiegészített mű az írott források általános ismertetésén kívül alapvetően két nagy fejezetből áll, amelyekben a Szegedi Tudományegyetemen oktató szerző a hunok és az avarok fegyverzetével és harcmodorával foglalkozik. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]