Tóth Krisztina kortárs irodalmunk egyik megkerülhetetlen alakja, aki szinte minden fontosabb irodalmi műfajban kipróbálta már magát (verses- és novelláskötetek mellett ír számos gyermekkönyvet, de regényt, színdarabot, sőt tankönyveket is), és szinte minden fontos irodalmi kitüntetést megkapott a   [>>>]

Tóth Krisztina kortárs irodalmunk egyik megkerülhetetlen alakja, aki szinte minden fontosabb irodalmi műfajban kipróbálta már magát (verses- és novelláskötetek mellett ír számos gyermekkönyvet, de regényt, színdarabot, sőt tankönyveket is), és szinte minden fontos irodalmi kitüntetést megkapott a József Attila-díjtól a Márai Sándor-díjon át a Radnóti-díjig. Ebben a kötetben szintén ő mesél - ezúttal magáról, Horváth Csaba irodalomtörténész-esztéta kérdéseire válaszolva.*** Beszélgetésük az életinterjúk klasszikus forgatókönyvét követi: Tóth Krisztina mesél gyermekkoráról és családjáról (akik között művész is volt, s ő maga is követte később ezt az irányt), diákéveiről (a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán végzett, majd ezt követte - egy nem rövid párizsi "kitérővel" - az ELTE ), költői-írói pályája indulásáról, felfelé íveléséről, fejlődési irányairól, képzőművészettel való kapcsolatáról (szervezőként és üvegművesként is), a francia kultúráról és műfordítói munkájáról, és természetesen magánéletéről. A beszélgetés során bepillantást kapunk alkotói módszereibe is, sokszor személyes hangvételű anekdotákba, könnyed mesélésbe, sztorizásba szőve szakmai jellegű történeteit, mondanivalóját. A kötet mindenféleképp ajánlható azoknak, akik ismerik, szeretik Tóth Krisztina művészetét, és kíváncsiak magára az alkotóra is. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]