A József Attila-díjas író tizenöt év novellaterméséből válogatta össze főként azokat a darabokat, amelyek a társadalomban élő, politikai környezetben egzisztáló emberről szólnak. A hosszabb-rövidebb elbeszélések közös pontja, hogy a rendszerek működésének természetét és a kitörési pontok dilemmáit   [>>>]

A József Attila-díjas író tizenöt év novellaterméséből válogatta össze főként azokat a darabokat, amelyek a társadalomban élő, politikai környezetben egzisztáló emberről szólnak. A hosszabb-rövidebb elbeszélések közös pontja, hogy a rendszerek működésének természetét és a kitörési pontok dilemmáit fogalmazzák meg, legyen szó múltbeli vagy jövendő eseményekről, utópiákról vagy disztópiákról, földi pokolról vagy mennyországról. Ugyanakkor az író azt is érzékelteti, hogy léteznek folyamatok, tendenciák, amelyek nem fordíthatók meg, sem a technikai fejlődésben, sem a politikai rendszerek alakulásában.*** Dragomán Györgyöt ugyanis izgatják a technikai fejlődés kérdései, ezek összefüggése a politikummal; jelesül, mi van akkor, ha egy rossz szándékú rendszer a csúcstechnológia alkalmazásával manipulálja a polgárokat. Novellái egy része a sci-fi műfaji kategóriájába sorolható (Döghecc; Rendszerújra; Kavicsok; Kosár; Valhalla). Úgy véli a technika fejlettsége adott egy nagyon sötét jövő kialakításához; a ma emberén múlik, hogy ez a jövő optimista utópiába vagy komor disztópiába torkollik. A novellák másik típusába azok a darabok tartoznak, amelyek egy-egy életérzést, világlátást, olykor állapotrajzot vagy esszéisztikusan megfogalmazott gondolatsort jelenítenek meg (Átkelés; Menedék; Mesterség; Jégkrém; Víz). Számos darabja füzérszerű, több részes mű, mintegy tovább folytatva, prolongálva a kiinduló témát, avagy ugyanazt más-más szemszögből világítva meg (Lokátorállomás; Gát; Rabság; Medvezsír; Borbála lányai). Az író egyik alapkérdése, hogy az ember miképp tud a maga béklyóitól megszabadulni, a körülményei hatalma alól kibújni, és miképp tud belső és külső szabadságot teremteni magának ? ezért is Szabadulástörténetek a kötet alcíme. Dragomán György érezhető törekvése a lendületes ? de sosem gyors pergésű ? történetmesélés, a dinamikus epika kialakítása, ugyanakkor nagy gonddal rajzolja meg a részleteket, olykor szinte minuciózusan, miközben az aprólékosan ábrázolt konkrétumok mögé fölvázolja az indítékokat, a szándékokat, a lehetőségeket is. A novellák valóságanyagában ott van a hajdani romániai diktatúra emléke és ott dereng a borús jövő sejtelme, közöttük áll a ma embere. Hozzájuk szól az író. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]