A zenével és filmmel is foglalkozó, természettudományos érdeklődésű és végzettségű író természeti tárgyú elbeszéléseit adja közre új kötetében. A tájban idegen testként jelen levő műanyag kerti székek jelképezik a mai ember és a természet ellentmondásos viszonyát. A mai ember életéhez mindkettő   [>>>]

A zenével és filmmel is foglalkozó, természettudományos érdeklődésű és végzettségű író természeti tárgyú elbeszéléseit adja közre új kötetében. A tájban idegen testként jelen levő műanyag kerti székek jelképezik a mai ember és a természet ellentmondásos viszonyát. A mai ember életéhez mindkettő hozzátartozik, a táj és a tájidegen anyag egyformán: a világgal ismerkedő kisgyermek számára csaknem egyforma érzést kelt az apja arcának és a műanyag széknek a tapintása (Felmászott).*** Két férfi beszélget a kertben, a meggyfa alatt, és azt próbálják elképzelni, milyen lehet egy szűk ládába bezárva lenni, és ekkor mire figyelnének jobban: a szabadulást ígérő külső zajokra vagy a lélek belső hangjaira (Beszélgetések műanyag kerti székeken reggel). Drámai feszültségű helyzetrajzban a szikláról vízbe ugró is a belső hangjaira figyel, önmagával vet számot (Balta). Ugyancsak mesteri helyzetrajz bontakozik ki az őszi erdőben vadlesre induló két férfi gondolataiból (Apák lesben). Az író egy autós utazás alatti semmiségekről szóló beszélgetésben jeleníti meg a magyar vidék, a vidéki társadalom több kérdését (Kiskertek népe). Kollár-Kelemncz László nem egyszerűen ember és természet viszonyát, hanem az ember önmagához való viszonyát is ábrázolja, például abban a novellában, amelynek hőse a beteg édesanyját gondozó nőről szól, és aki attól retteg, hogy az anyját esetleg mezítelenül kell majd látnia (Ibolya). Ugyancsak emberi fájdalom jelenik meg egy az útra kiugró szarvas miatt bekövetkezett halálos baleset történetében (A rét). Az író sajátos módszere, hogy úgy tesz, mintha csupán egy helyzetrajzot adna (A láncfűrész; Sellőavatás a strandon; Szauna; Egyre hosszabb nappalok), eközben mégis rendre kiderül, hogy az állóképek mögött emberi drámák feszülnek. Mind a képek, mind a mögöttes motívumok aprólékosan kidolgozottak; az író a természeti, tárgyi világot és az ember belső világát gonddal jeleníti meg ? miközben a látszólag semleges, szenvtelen szöveg minden mondata előre vezet, a novella emberi mondandójának kibontása felé. Ugyanakkor a novellák realista motívumvilága, hangulata, stílusa sokféle lehet: balladai tónusú, feszesen párbeszédes, önéletrajzi ihletésű vagy éppen impressziókra épülő. De valamennyi azt tükrözi, hogy az ember élete drámáktól terhes, és voltaképpen ?Addig jó az Isten, amíg nincs bizonyosság? (Beszélgetések műanyag kerti székeken este). "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]