A József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, műfordító Földényi F. László az Ünnepi Könyvhétre felújította egyik kedvenc témáját, a melankólia kultúrtörténetéről írt, háromszor is kiadott művét (Budapest, Akadémiai, 1992; 200323010; Pozsony, Kalligram, 2012) A   [>>>]

A József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, műfordító Földényi F. László az Ünnepi Könyvhétre felújította egyik kedvenc témáját, a melankólia kultúrtörténetéről írt, háromszor is kiadott művét (Budapest, Akadémiai, 1992; 200323010; Pozsony, Kalligram, 2012) A melankólia dicsérete címmel. ?A melankolikus a végleteket egyesíti; egyszerre isteni őrült és ólomsújtottan kétségbeesett?. A szerző erről a lelkiállapotról írt meglepő műfajú könyvet - nem lírai regényt, nem is önelemző (akár fiktív) naplót, hanem esszét, hatalmas műveltséganyaggal dolgozó, már-már tudományos igényű monográfiát. ***Az ókori görög és latin bölcselők korán megfogalmazták a melankolikus kedélyállapot és szellemi-jellembeli kiválóság összefüggését. A korai kereszténységben a ?szent őrület? megszelídült ugyan, ám a szigorú teológusok csakhamar kivetették a ?képzelgőket? az igaz hívők sorából. A középkori asztrológia a Szaturnuszhoz, az ellentmondások, a hidegség és szárazság bolygójához kötötte a hasadt lelkeket. Köztudott, hogy még Dante is a Styx sáros vizébe helyezte őket (?mélázhatunk most a fekete sárban? - mondatja velük). A reneszánsz hozta a nagy fordulatot a melankólia megítélésében. A képzőművészetben (Dürer, Lucas Cranach, Van Eyck és mások műveiben) önálló témává, néha vezérlő elvvé lépett elő, és Petrarca megfogalmazta a később oly fényes karriert befutott ?világfájdalom? szót is. Az újkori művészetben, különösen a zenében mint a (vágyott-elveszett) kozmikus rend és a (szintén vágyott) halál kettőssége: szinte uralkodó szólammá vált. A romantikában már a földi árnyékvilág kisszerűségein túl levő ember feloldhatatlan szomorúságához társul, s Kant, Fichte, Hegel és más gondolkodók az élet és a filozófia, a ?van? és a ?legyen? ellentétének személyes átéléseként határozták meg. Szépen ír Földényi a melankóliáról mint a szerelemben magára maradt ember életérzéséről, és a szakembereket is elgondolkodtatja, amit e létérzésről mint ?lelki betegségről? mond. Kinek van igaza? A melankolikusnak? A világnak? - az évszázados dilemma eldöntése az olvasóra vár. A most megjelent harmadik, bővített kiadásban is megtalálható irodalomjegyzéket ezúttal nem frissítették fel. A már-már szépprózába hajló filozófiai esszék kedvelőinek ajánlható kötet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]