"Gyermekkorom múlásával már határozottan hittem, hogy színpad az élet, és nekem is meglesz a magam eljátszandó szerepe, de valódi énemet soha nem kell majd fölfednem."- olvasható az önéletrajzi ihletésű regényben. A szerző kora gyermekéveitől kezdődően avatja be olvasóit nemcsak Japán kultúrájának   [>>>]

"Gyermekkorom múlásával már határozottan hittem, hogy színpad az élet, és nekem is meglesz a magam eljátszandó szerepe, de valódi énemet soha nem kell majd fölfednem."- olvasható az önéletrajzi ihletésű regényben. A szerző kora gyermekéveitől kezdődően avatja be olvasóit nemcsak Japán kultúrájának különös világába, de önnön lelkének "finom" rezdülésébe is. Misima ebben a regényében saját homoszexuálitásával néz szembe, mindezt rendkívüli érzékenységgel oly módon teszi, hogy az ezzel kapcsolatos, a japán hagyományok talaján nyugvó közvélekedést ötvözi az európai lélekelemző módszerrel.*** Ír arról, hogy már általános iskolás korában rabul ejtették a könyvek, az irodalom, és ír arról is, hogy kistizenévesen plátói szerelmet táplált az egyik osztálytársa iránt. A szerző a II. világháború évei alatt érett férfivá, amikor a fanatizált katonák személyisége volt a követendő minta a japán férfiak számára. Az egyetemi évek után, amikor a társadalmi elvárásoknak megfelelően, nősülnie kellett volna, ekkor kezdődött el ténylegesen lélektani drámája. Miután rádöbbent arra, hogy szerelem nélkül nem létezhet igazi párkapcsolat férfi és nő között, szakított szellemi partnerével, Sonokossal, azzal a lánnyal, aki iránt képtelen volt szerelmet táplálni. Ezután azonban kénytelen volt feltenni arcára, a mindent elfedő ?maszkot?. A japánok különválasztották a szexualitást a párkapcsolattól. A szexualitással kapcsolatosan meglehetősen nyitottak voltak, ám a párkapcsolatokat illetően nagyon is konzervatív volt a közvélekedés, és ez az ami Yukio Mishimát élete végéig a maszk viselésére kényszerítette, egészen addig, amíg a japán hagyományok szerint, 1970-ben úgynevezett ?szeppukut?, rituális öngyilkosságot követett el. A regény azonban korántsem a melegségről szól, a szexus megjelenítése egyáltalán nincs jelen a történetben, mindvégig elégikus rezignációval érzékelteti a szerző lelkének nesztelen rezdüléseit, miután arra keresi a választ, hogyan élhetne harmonikusan korának japán társadalmában. A kérdésre azonban nincs válasz? A regény nem könnyű olvasmány, egy gondolkodó, gyötrődő lélek filozofikus "elmeforgácsainak" vetülete, korának társadalmi hátterébe ágyazva, ekként érdemes az irodalmi ínyencek figyelmét felhívni rá, mert a mű a japán irodalom megkerülhetetlen remeke. Az önéletrajzi regény eredetileg 1949-ben jelent meg, a legutóbbi magyar kiadás 1998-ban látott nyomdafestéket. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]