A szerző halála után négy esztendő elmúltával jelent meg ez az elbeszélés kötet, amely a sokoldalú, tehetséges alkotó, a neves citeraművész, mesemondó és író prózájának szinte minden fontos vonását fölmutatja, mindenekelőtt azonban vonzóan olvasmányos stílusát hozza közel az olvasókhoz. Az   [>>>]

A szerző halála után négy esztendő elmúltával jelent meg ez az elbeszélés kötet, amely a sokoldalú, tehetséges alkotó, a neves citeraművész, mesemondó és író prózájának szinte minden fontos vonását fölmutatja, mindenekelőtt azonban vonzóan olvasmányos stílusát hozza közel az olvasókhoz. Az elbeszélések cselekménye rendre a jelenkor jellemző helyzeteiből, jelenségeiből indul ki, majd az író továbbgondolja a tényeket, így jut el a tanulságokig, illetve a humanizmus egyik legfontosabb megnyilvánulásáig, a reménység kifejezéséig. A kötet címét adó elbeszélés központi alakja, Shalmyra hercegnő, akivel a külföldi koncertkörútján járó már idősödő, neves hegedűművész Szíriában, egy romvárosban találkozik.*** Menedzsere arra hívja fel a figyelmét, hogy az asszony bizonyra nem akar majd ismeretséget kötni vele, de a nő érdeklődése, kedvessége rácáfol az előzetes híresztelésre. A hegedűművész, Pribojszky Kálmán és Shalmyra találkozása rendkívül értékes és érdekes kulturális eszmecsere forrásává válik, majd a lélek különös rezdülése folytán éteri szerelemmé nemesül. A mesemondó című, rövidke írás egy idősek otthonában játszódik, ahol az otthon lakóinak szervezett előadáson, olyan gyönyörűen meséli el ?Az énekel a fény? című történetet az egyik előadó, hogy a világtalan férfi, Gábor, aki soha sem láthatott színeket pontosan tudja, érzi, hogy a színeknek és a fényeknek is hangja van. A Húsvéti locsolkodás városba kényszerült Béni bácsija megpróbálja föléleszteni a panel rengetegben a locsolkodás régi, szép hagyományát, de amikor becsönget az idegen lakásokba mindenki kéregetőnek vagy bolondnak nézi őt. Ekként sorakoznak a kötetbe foglalt, többségükben lírai ?hanfelütésű? elbeszélések (A szabálytalan ima; A siketnémák dalköre; Az első alma; Tündérek a cigánysoron; Várólista stb.) igazi értékkel ajándékozva meg az olvasókat. Az író a történetek elbeszélésekor a valóságból indul ki, mégha közben fikcióval is keveredik a történet a cselekeményt úgy alakítja, hogy az végül ?példázattá? emelkedik. Szereplői rendre típusokat, eszméket, erényeket, jellemvonásokat testesítenek meg, ilyen módon szemléltetik az író világjobbító, erkölcsnemesítő mondanivalóját. Széles körű ajánlásra értékes kötet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]