A világhírű argentin író magyarul legteljesebb novellagyűjteménye a mágikus realizmus példatára lehet. Borges egész életművének alapproblémája, hogy az ember sorsa vastörvényekkel elrendelt és visszafordíthatatlan. Hatévesen kezdett ? Cervantes hatására ? írni, húszévesen kezdett publikálni, és már   [>>>]

A világhírű argentin író magyarul legteljesebb novellagyűjteménye a mágikus realizmus példatára lehet. Borges egész életművének alapproblémája, hogy az ember sorsa vastörvényekkel elrendelt és visszafordíthatatlan. Hatévesen kezdett ? Cervantes hatására ? írni, húszévesen kezdett publikálni, és már pályája korai szakaszában fölfigyeltek arra a vonására, ahogyan az idő és a valóság határait térképezte föl, olyan visszatérő szimbólumok segítségével, mint a tükör, a labirintus, a térkép, a könyvtár.*** E gyűjteményes kötet megjelenésük időrendjében tartalmazza elbeszéléskötetei anyagát. Az aljasság világtörténete (1935) darabjait az író még ?barokkos prózagyakorlatoknak? nevezi, amelyek a világirodalom újraolvasása nyomán születtek, újraértelmezve Cervantes, Chesterton, Emanuel Swedenborg munkáit vagy éppen Az Ezeregyéjszaka meséit. Mint maga mondta: ?egy félénk ember felelőtlen játékai ezek az írások, aki nem mer elbeszéléseket írni, és mások történeteinek (?) hamisítgatásaiban és kiforgatásában leli kedvét.? E kötet egyetlen eredetinek elismert darabja a Férfi a rózsaszín utcasarkon, amely egy külvárosi történet. Nagyhatású könyvei voltak a Fikciók (1944) és az Alef (1949), amelyek a tudományos-fantasztikus irodalom felé történő elmozdulását jelezték, ugyanakkor van bennük krimi (Az elágazó ösvények kertje), szimbolista írásmű (A babilóniai sorsjáték) és egészen valószerűtlen történet (Körkörös romok), miközben a sorsválasztás drámáját is megfogalmazta (Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője). Itt jelent meg valóságos eseményt földolgozó kisprózája (A harcos és a rabnő története) és egész novellaírói munkásságát esszenciálisan tükröző darabja (A bábeli könyvtár). A Brodie jelentés (1970) az író által ?egyszerűnek? mondott novellák gyűjteménye, ezek a darabok valahogy mégis magukban hordozzák az univerzum összetettségét. Borges mindig azt vallotta, hogy novellái olyanok, mint Az Ezeregyéjszaka meséi, nem tanítani vagy rábeszélni akarnak, hanem szórakoztatni és megindítani. E kötete művei nagyrészt a realizmus jegyében születtek, kivéve a címadó történetet, amelynek alapja a Gulliver-motívum. A Homokkönyv (1975) első novellája is világirodalmi eredőjű, mert a Doppelgänger-motívumra épül (A másik); ebben a könyvében bukkan föl ritkán megjelenített témája, a szerelem (Ulrica), valamint néhány, fabulákra emlékeztető darab is helyet kapott e könyvében (A Kongresszus). E mostani gyűjteményes kötet záró darabja az Önéletrajzi jegyzetek (1970) című autobiográfia, amelyben Borges a származásától kezdve az írás megszületésének dátumáig tekintett vissza életére és munkásságára, amely utóbbi fő jellemzőjének maga is a metaforikusságot, a parabolikusságot tartotta. Az összegyűjtött novellák kötete minden nagyobb szépirodalmi gyűjteményben, világirodalmi állományrészben helyet kaphat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]