Az író a Zsolnay-család történetében szülővárosa, Pécs 19-20. századi történetét is megjeleníti. A tervezett trilógia második kötete, a Tündérváros (2014) Zsolnay Vilmos temetésével ért véget, innét folytatódik a történet az Ünnepi Könyvhétre megjelent Öt torony című befejező részben. (Az első   [>>>]

Az író a Zsolnay-család történetében szülővárosa, Pécs 19-20. századi történetét is megjeleníti. A tervezett trilógia második kötete, a Tündérváros (2014) Zsolnay Vilmos temetésével ért véget, innét folytatódik a történet az Ünnepi Könyvhétre megjelent Öt torony című befejező részben. (Az első kötet előkészületben van, a szerző 2019-re ígéri a megjelenését.) Az események a város 1918-as szerb megszállásával veszik kezdetüket, és az államosításig, 1949-ig jutnak el, eddig követi a szerző szereplőgalériájának pályáját, és a város történetével összefonódott Zsolnayak életét. A történelem groteszk fintora, hogy az idegen megszállás miatt Pécs ugyan megússza a tanácsköztársaság terrorját, ám a bukása után számos kommunista funkcionárius épp Pécsre menekül a megtorlás elől. Így kerül a városba Lindner Béla a hírhedt, részeges hadügyminiszter, aki egy ideig polgármester is volt. A regény négy kronológiai tagolású fejezete fölidézi a megszállás éveit (1918-1921), aztán a város aranykorát (1921-1926), amikor ide települ az egyetem, itt él számos professzor, író, remek borokat termelnek és világhíressé lesz a Zsolnay-porcelán. Az utolsó két rész a már elsötétülő világ (1926-1944) és a háború, majd a diktatúra kiépülésének korszakát (1944-1949) rajzolja meg. Az író természetesen nyomon követi a Zsolnay-család életét, a porcelángyár világhírűvé válásának folyamatát, és a helytörténeti körképbe izgalmas epikus szálakat húz be, például egy ipari kém megjelenésével, aki meg akarja tudni a porcelángyártás titkos receptjét. P. Horváth Tamás úgy mutatja be a mediterrán város és a híres család történetét, hogy azok minden vonatkozásáról lelkiismeretesen beszámol, kezdve a Zsolnayak szabadkőművességével és elbeszélve a zsidók deportálását vagy a gyárak államosítását is. A szerző szórakoztatóan, szinte bestseller stílusban ír, és nagyon nehéz kibogozni, hogy szövegében mi a helytörténeti tény és mi a fikció. Ugyanis számos írott forrást és visszaemlékezést, irodalmi alkotást, személyes vallomást fölhasznál, így a történet regényes mivoltát szinte elfedi a történelmi hitel megannyi jegye. A hol elégikus, hol izgalmas történetben fölbukkan számos ismert pécsi figura és család, írók, költők, tanárok, patikus, püspök, vendéglős. Mindeközben a szerző szinte rajongással beszél a város utcáiról, negyedeiről, épületeiről, ilyen módon a várostörténet keretében jelenik meg az epikus cselekmény és a családtörténet szála. A kötet azon felül, hogy szórakoztató és tanulságos olvasmány, Pécsett helyismereti irodalomnak is minősül. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]