A szerző Ady költői pályájának "folyamatrajzát" próbálja felvázolni az adott szűk terjedelemben. Kötetről kötetre, ezen belül is ciklusról ciklusra haladva mutatja be, milyen témák foglalkoztatták az adott időszakban a költőt, és milyen költői szerepből (sokszor többféle, egymásnak ellentmondó   [>>>]

A szerző Ady költői pályájának "folyamatrajzát" próbálja felvázolni az adott szűk terjedelemben. Kötetről kötetre, ezen belül is ciklusról ciklusra haladva mutatja be, milyen témák foglalkoztatták az adott időszakban a költőt, és milyen költői szerepből (sokszor többféle, egymásnak ellentmondó szerepből) közelítette meg őket. A költői magatartásforma alakulását mutatja be, különösen a közösségvágy és az elkülönülés, a jövőbe vetett hit és a rezignáció viszonyának változásait; a költő érdekli elsődlegesen, nem a költemények. A versformával csak érintőlegesen foglalkozik; szerinte Ady verseinek "poétikai-zenei szerkezete" az Új versek 1906-os megjelenése után már nem változott lényegesen. A pályaszakaszok értelmezéséhez a sok konkrét versidézet és utalás mellett Ady publicisztikáját és életrajzának tényeit is bőségesen felhasználja. Egyúttal az Ady-recepcióról is igyekszik képet adni, bemutatva egyrészt a korabeli közönség reakcióit, másrészt néhány jellegzetes értelmezési módot a hatalmas méretű Ady-szakirodalomból. Ezekben az értelmezésekben sok volt a különböző irányú elfogultság. Kenyeres Zoltán rávilágít az ebből eredő megfigyelések érvényének relatív voltára, a letagadni próbált jelenségek meglétére; ez megkönnyíti számára, hogy ő maga tartózkodjék az erőltetett belemagyarázástól. Ady-képe mégsem marad jellegtelen, eklektikus alkotmány, megvannak az egyéni színei: amint a könyv főrészének címe, A modern romantikus jelzi, elemzéseiben előtérbe állítja azokat a sajátosságokat, amelyeket Ady a romantikus költészet eszme-, szerep- és gesztustárából emelt át új összefüggésekbe. A könyv nem könnyű olvasmány, mert elvontabb filozófiai és közelebbről esztétikai fogalmi rendszerekbe is beágyazza Ady költői magatartásformáit. De ha az olvasó nem akar belemélyedni a szerző megállapításainak olyan hátterébe, mint a Brentano-féle intencionált inegzisztencia vagy Lukács György iróniafelfogása, maguk a megállapítások akkor is érthetők maradnak, s meggondolkoztatók azok számára is, akik történetesen nem értenek egyet velük. A könyv egyharmadát a tulajdonképpeni függelék teszi ki. Az Életrajzi kronológia Ady magánéletének, alkotó munkájának és a körülötte zajló eseményeknek gondosan válogatott mozzanataiból plasztikus, összefüggő pályaképvázlatot nyújt. A további stúdiumokra vágyó olvasót igazítja el a Bibliográfia, amelynek hat része: Ady életében megjelent kötetei; fontosabb kiadások halála óta; a kritikai kiadás kötetei; tudományos igényű dokumentum-gyűjtemények és bibliográfiák; fontosabb monográfiák, tanulmányok és dokumentumkötetek, bibliográfiák; fontosabb tanulmányok 1988 (a Vitályos-féle bibliográfia - 19910644 - lezárása) óta. - Névmutató és verscím-mutató egészíti ki a kötetet, amely - a szakembereknek is mond újat, de már a középiskolai irodalomtanításban is hasznos lehet. Az eredetileg 1998-ban megjelent kismonográfia a költő halálának századik évfordulójára átdolgozott, bővített formában lát napvilágot. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]