Az északi irodalmi élet jeleseit bemutató Polar Könyvek sorozatának újabb darabja a finn írónő, Pirikko Saisio regényével ismerteti meg az olvasókat. A szerző a finn kulturális élet megkerülhetetlen alakja, hiszen nemcsak íróként, de színészként, rendezőként és dramaturgként is ismeri őt a   [>>>]

Az északi irodalmi élet jeleseit bemutató Polar Könyvek sorozatának újabb darabja a finn írónő, Pirikko Saisio regényével ismerteti meg az olvasókat. A szerző a finn kulturális élet megkerülhetetlen alakja, hiszen nemcsak íróként, de színészként, rendezőként és dramaturgként is ismeri őt a nagyközönség, a Legkisebb közös többszörös pedig az első kötete önéletrajzi trilógiájának. Ebben az önéletrajzi ihletésű történetében, öniróniával is áthatott humorral arra keresi a választ: mikor válik valaki íróvá? Feltételezhető ?e, hogy már egy nyolc esztendős kislány is tudatosan írja le azt a mondatot, amelyre a későbbiekben visszatekintve - már ekkortól - írónak határozhatja meg magát. A történet narrátora maga a szerző, aki egyes szám első személyben elbeszélve, az 5-8 éves kori önmagán és utólagosan vélt, vagy éppen valós gondolatain keresztül láttatja a családjával kapcsolatos eseményeket, úgy hogy eközben folyamatosan váltogatja az idősíkokat. A szerzőt úgy tűnik, egyáltalán nem foglalkoztatja az időrendiség, ahogy ?feldobódnak? emlékeiben a gondolatok, akként ad azonnal ?hangot? az emlékezésnek. A család rendkívül fontos a szerző életében, a szülők és nagyszülők képe mindvégig ott bújik meg a történések hátterében, miközben a népes rokonság életének eseményeit is felvázolja. A gyermeki rácsodálkozás a világra, a felnőttek gyakorta számára még értelmezhetetlen cselekedeteire a jelenidőben megélt történések elevenségével élednek meg a kötet lapjain. Ezeket a gyermekéveket számos kétely szövi át meg át. Többek között arról is elgondolkodik Pirkko, milyen lenne, ha nem kislánynak, hanem fiúnak születik meg. A gyermeki gondolkodásmód sajátos, ám mindenképpen éles logikája vezeti a kislányt már egészen ifjú éveiben, és mindezt a szerző, kitűnő arányérzékkel, a tőmondatok látszólagos ?szenvtelenségével? veti papírra. Ennek ellenére élettel teli olvasmányként élednek meg a történet során a hajdanvolt nyarak, és ezek semmihez sem fogható hangulata, az iskolai ünnepségek, és családi kirándulások, és mindaz, amelyet a felnőttkor egy időre a feledés homályába ?ejtett?, ám most ismét előre tolakodnak az írói emlékezetben. Hitelesen, olvasmányos stílusban, érzelemgazdagon jeleníti meg az író a kort, amelyben a család személyes életének visszfényében, a mára már emlékké nemesedett történések gyökereznek. A szöveg szerkesztésének látszólagos ?szellőssége? ellenére, feszes tempójú, jól megírt, értékes művet tart kezében az olvasó, aki remélheti, hogy hamarosan a boltokba kerül majd az önéletrajzi regény folytatása is. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]