Nincs az a lírai műfaj, versforma, poétikai alakzat, amit Petőcz András ki ne próbált volna; írt avantgárd verset és klasszikus metrumokat, rajzolt képverset és adott elő akusztikus költeményt, ám ezúttal nem a formaművész mutatkozik meg, hanem az a költő, aki egyetlen téma sok-sok variációját   [>>>]

Nincs az a lírai műfaj, versforma, poétikai alakzat, amit Petőcz András ki ne próbált volna; írt avantgárd verset és klasszikus metrumokat, rajzolt képverset és adott elő akusztikus költeményt, ám ezúttal nem a formaművész mutatkozik meg, hanem az a költő, aki egyetlen téma sok-sok variációját dolgozza ki. Ez a téma pedig a költő és a macskája közötti ? meglehetősen egyoldalú ? viszony. Hiszen köztudott, hogy ?A macskát csak olyan módon lehet szeretni, ahogyan ő engedi? (Peter Gray). ***Erről a sajátos viszonyról, féloldalas kapcsolatról szól a kötet minden darabja. Már az első versben (A macska és a bundája) világossá teszi a költő az alaphelyzetet; szeretné megsimogatni a cica gyönyörű fekete bundáját, az állat incselkedik is vele, ám a költő tart az elutasítástól, inkább lemond a simogatás gyönyörűségéről. Csaknem minden darab a költő egyoldalú vonzalmáról és macskája öntörvényű, szeszélyes viselkedéséről szól. A lírai alany szinte cselédként sürgölődik kedves állata körül, mire az megkarmolja a kezét (A macska távozása). Aztán mozdulatlanul figyelik egymást (Most minden), sőt, néha a költő úgy érzi, a macskája nélkül nem is lehetne poéta (A költő és a kegyelem). A költő és a macska mellett a versek harmadik ?szereplője? a Kastély, amely jelentéses mivoltában Franz Kafka bezártságot, tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot, frusztrációt szimbolizáló kastélyára emlékeztet. ?Mint tudjuk, a költő és a macska. / A költő a magasban. Meg a Kastély. / Ezek a kellékeink? (A költő és a kegyelem). A Kastély egyedüli lakója a költő, aki kiszolgáltatottja a magányának és a macskájának, az utóbbi pedig néha megengedi az előzőnek, hogy szeresse. Petőcz András a pár hetes macskakölyök történetével kezdi három ciklusra tagolt versfüzérét, hogy minden lehetséges oldalról ábrázolja az ember-macska viszonyt. A lírai alany éber figyelemmel kíséri kedvence minden mozdulatát, az ellenben figyelemre se méltatja, csak lustálkodik és elvárja az ember alázatos, odaadó szeretetét (A költő a magasban). Petőcz a szabad versnek egy sajátos alakzatát teremtette meg e kötetében, amely típus strófákra szabdalt és refrénekkel tagolt, variált ismétlésekkel nyomatékosított. A kötet lehetne akár gyermekvers-könyv is, valójában a macskatulajdonos lírai realizmussal megalkotott lélekrajza, egyben a ?macskás? létforma filozofikus és lélektani megközelítése, a költői öntudat és az emberi odaadás sajátos rajzolata. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]