A kortárs olasz irodalom egyik jelentős írójának regényét tartja kezében az olvasó. Dacia Maraini azonban nemcsak prózaíróként, de költőként, esszéistaként, színpadi szerzőként, újságíróként és forgatókönyvíróként is beírta nevét az európai kultúrtörténetbe. Mostani regénye a második világháború   [>>>]

A kortárs olasz irodalom egyik jelentős írójának regényét tartja kezében az olvasó. Dacia Maraini azonban nemcsak prózaíróként, de költőként, esszéistaként, színpadi szerzőként, újságíróként és forgatókönyvíróként is beírta nevét az európai kultúrtörténetbe. Mostani regénye a második világháború után tíz esztendővel veszi kezdetét. Amara Sironi 1930-ban, Firenzében született újságírónő, akit főszerkesztője az ötvenes évek derekán, azzal a feladattal bíz meg, hogy utazzon Kelet-Európába, és ott a világégés "utóéletét" az azóta eltelt időszak történéseinek tükrében vizsgálja.*** A fiatal nő hivatali kötelességtől vezérelve, ám inkább személyes indíttatása okán útra kel, hogy az Auschwitz-Birkenau-i haláltáborban,1943-ban eltűnt szerelmét, Emanuele Orsenstein-t felkutassa. Amara egy rosszul sikerült házasságot hagy maga után, amikor útnak indul. Bár szinte minden jel arra mutat, hogy kamaszéveinek nagy szerelme meghalt, ő azonban titkon azt érzi, reméli, hogy a férfi él valahol. Emanuele szerelmük idején, amikor távol voltak egymástól, levelek százait írta a lánynak, aki az útra is magával viszi ezeket, bár valamennyi tartalmát már betéve tudja. Ezekből a levelekből bontakozik ki a kamaszok csodákkal, a jövő tervezésével, az első szerelem boldogságával átszőtt világa. A második világháború kitörése után az osztrák Emenuelét 1943-ban, zsidó származása miatt az auschwitzi haláltáborba deportálták, az utolsó levele 1944-ben érkezett a lánynak. Amikor Amara útnak indul még nem sejti, hogy a poklok legsötétebb bugyraiba kell majd leszállnia, hogy megtalálja szerelmét. Az út során megismerkedik a magyar felmenőkkel rendelkező, német Hans-szal, aki Lengyelországba, és Magyarországra is elkíséri őt. 1956 őszén, a forradalom idején érkeznek Budapestre, amikor a szovjet tankok már bevonultak a fővárosba. Ezután Bécsbe utaznak, és ott a konzulátus segítségével olyan nyomra lelnek, amely bizonyossá teszi, hogy Emanuele él. Az Orsenstein családról megtudják, hogy szerelme apját és édesanyját kivégezték, majd nemsokára egy alkoholmámorban, megbomlott elmével élő férfire is rátalálnak, akinek neve, Peter Orsenstein, ám ő azonosnak mondja magát Emanuelével. A lágerben eltöltött időszak azonban olyan mélyen és örökre szólóan megsebezte a férfi testét és lelkét, hogy az egykori szerelem felvillanása során "manifesztálódó" gyengéd érintés, a csókok gyönyörűsége már csak másodpercekig tarthat... Megrendítő történet, amelynek szerzője drámai erővel, realista eszközökkel írja le a második világháborúban megélt személyes sorsok tragikus utóéletét. Érdemes széles körben ajánlani a regényt. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]