2013-ban, a jobb megélhetés reményében ment Ausztriába dolgozni Prevics Éva. Addig újságíróként dolgozott a Dunántúlon, ám épp hogy csak meg tudott élni a fizetéséből, így aztán katona barátjával úgy döntöttek, egy közvetítő segítségével szerencsét próbálnak a szomszédban. Kevés nyelvismerettel a   [>>>]

2013-ban, a jobb megélhetés reményében ment Ausztriába dolgozni Prevics Éva. Addig újságíróként dolgozott a Dunántúlon, ám épp hogy csak meg tudott élni a fizetéséből, így aztán katona barátjával úgy döntöttek, egy közvetítő segítségével szerencsét próbálnak a szomszédban. Kevés nyelvismerettel a vendéglátásban tudtak elhelyezkedni: Éva egy szállodában lett felszolgáló, párja pedig konyhai kisegítő.*** Elsőként egy nyári szezont csináltak végig, majd hazajöttek Balatonfüredre nyelvet tanulni, és olyan hiányszakmát elsajátítani, amellyel jobban el tudnak majd helyezkedni Ausztriában. Aztán amikor jött egy megfelelő ajánlat, ismét kiköltöztek, s azóta ott is élnek. Éva masszőrként tudott elhelyezkedni, amelyet félállásban is el tudott vállalni, tekintettel kisbabája születésére. Már az első kint létkor foglalkoztatta a gondolat, hogy egyszer majd beszámoljon a tapasztalatokról. Épp ezért még 2013-ban interjúkat készített azokkal a magyarokkal, akikkel egy szállodában dolgozott, hogy megtudja: miért mentek ki külföldre, hogyan élik meg a mindennapokat és mik a terveik. Aztán öt évvel később ismét megkereste ugyanazokat az embereket, arról beszélgetve, mi történt velük azóta (van, aki kint maradt, más visszaköltözött), milyen tapasztalatokat szereztek, miként látják kinti életüket és a magyarországi viszonyokat. Ezek a 2013-as és 2018-as interjúk kaptak helyet a kötetben, kiegészítve egy pszichológussal, egy szociológussal és egy karrier-tanácsadóval folytatott beszélgetés szövegével, s természetesen a szerző saját emlékeivel is. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva [<<<]