Ady Endre halálának századik évfordulója mindenkinek alkalmat ad, hogy elmondja viszonyulását a költőhöz, így tesz a jelen mű szerzője is. Ady ellentmondásos megnyilatkozásai, szélsőséges személyisége mindig is alkalmas volt arra, hogy szekértáborok egymás ellen felhasználják - verseinek egy-egy   [>>>]

Ady Endre halálának századik évfordulója mindenkinek alkalmat ad, hogy elmondja viszonyulását a költőhöz, így tesz a jelen mű szerzője is. Ady ellentmondásos megnyilatkozásai, szélsőséges személyisége mindig is alkalmas volt arra, hogy szekértáborok egymás ellen felhasználják - verseinek egy-egy részletét, sokszor indulatból született cikkeinek sértő mondatait, akárcsak a róla szóló kétes hitelű legendákat. Ifjabb Tompó László, aki radikális jobboldali írásairól és előadásairól ismert, Adyval világnézeti kérdésekben vitatkozik. Könyve arra fut ki, hogy csak annyit szabad Adytól elfogadni, ami benne a szerző értelmezése szerint hazafias és magyar. Ady tévedési és Ady igazságai - így oszlik két részre a könyv ennek nyomán , és mindjárt az első fejezetben Ady és a zsidóság viszonya kerül terítékre, majd olyan, egyébiránt a szakirodalomban mára tényszerűen feldolgozott kérdések, mint szabadkőműves tagsága vagy a valláshoz való viszonya, Isten-képe, be nem teljesült szociális és politikai jóslatai. Ady igazságai közül elsőként a hírhedt Duk-duk-affért emeli ki a szerző, majd olyan sajátos mérlegre tétel következik, mint Adynak "kenyéradó gazdáiból" való kiábrándulása vagy "önazonosságának elvesztése". A könyv tehát a demitologizálás, átértékelés szándékával íródott, azonban a szándék mellett eltörpül a szakmai mérték és természetesen a kiegyensúlyozottság sem éppen erénye a szerzőnek. Kun Béla jellemrajzához például Kosztolányi Édes Anna című regényének sokat idézett nyitó jelentét használja fel, kérdés nélkül hitelt adva a lopott ékszerekkel elrepülő népvezér mendemondájának, majd egy Ady halála után íródott, elfogult visszaemlékezésből idézi Ady állítólagos véleményét Kun Béláról. Hogy pedig a szó szerinti idézetek pontos forrásmegjelölései hiányoznak, az ezek után már aligha lenne elvárható. Az irodalomjegyzékkel, névmutatóval és kiadói utószóval záródó kötet magánhasználatra való. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]